Néha bekapcsolom a televízió készüléket, és figyelem a parlamenti közvetítést. Főleg olyankor, amikor a terem nem kong az ürességtől.

Lehangoló, ahogyan folyik a sárdobálás. A kormánypárti javaslatokra az ellenzék minden esetben össztüzet zúdít, hamis adatokat közöl, jóslásokba bocsátkozik, valótlanságokat állít. Nyilvánvaló, hogy ez a hozzáállás nem segíti az érdemi munkát, csupán a televízió nézőinek a megtévesztését szolgálja. Mi lenne, ha az ellenzéki honatyák a képernyő előtt nem csak szerepet játszanának, hanem a cirkuszi magamutogatás helyett szakszerű, őszinte javaslatokkal segítenék a kormány munkáját mindnyájunk érdekében?

De nemcsak a tisztelt házban áll a bál! A parlamenten kívül is rémhírek keringenek. Amíg a magukat magyarnak valló liberális személyek külföldön rágalomhadjáratot folytatnak ellenünk, addig a szocialisták suttogó propagandája itthon a nyugdíjasokat riogatja. Vagy azt a rémhírt terjesztik, hogy csökkenteni fogják a nyugdíjak összegét, megszűnik az özvegyi nyugdíj, vagy azt, hogy a nyugdíjakat megadóztatják. Azok aggódnak, akik elvették tőlünk a tizenharmadik havi nyugdíjat? Akik tétlenül nézték, hogy a közüzemi díjak emelkedése miként ássa alá a nyugdíjak vásárlóértékét? Nos, a Fidesz-komány az inflációval azonos mértékű nyugdíjemelést hajt végre, így őrzi meg annak vásárlóerejét! Ezt nevezzük értékállóságnak! Mi lenne, ha figyelmesen elolvasnák Orbán Viktor levelét, amit novemberben minden nyugdíjas kézhez kapott, és amelyből kitűnik, hogy a kormány eltökélt szándéka, hogy megvédi a nyugdíjasok érdekét?

Meglepő, hogy a baloldali politikusok választási vereségük óra máról-holnapra „megokosodtak”. Mindent jobban tudnak, úgy viselkednek, mintha a zsebükben lenne a bölcsek köve. De hogy nyolc év alatt miért nem tettek rendet ebben az országban, arról nem szól a fáma. A tehetetlenségből fakadó rémhírterjesztésnek nyilvánvaló oka, hogy a baloldal a saját maga szerkesztett ördögi körben vergődik. Minél jobban csökken a népszerűségük, annál inkább riogatnak, és minél inkább riogatnak, annál jobban csökken a népszerűségük! Mi lenne, ha nyolcévi sikertelen kormányzás után felhagynának az uszítással, és végre csendben maradnának?

Higgyék el! – mindjárt elviselhetőbb lenne az élet!

KA