Nagyon kevés dolgot tudnánk felsorolni, melyben a világ talán valamennyi nemzete egyetért. Az idősek tisztelete azonban a legtöbb kultúrában alapvető, nem lehet kérdés, s nem lehet alku tárgya.

Mára ez a nemzedék politikai viták tárgyává vált. Tegyük rögtön hozzá: rendkívül méltatlanul! Pedig pontosan tudjuk, ha az idős polgárok megélhetése bizonytalan, akkor társadalmunk legfőbb támasza válik ingataggá, s a kis közösségek szomorúsága bizony kihat mindenre. Ezért kell nekünk, a fiatalabb generációknak cselekednünk, megteremtenünk nyugdíjas honfitársainknak a biztonságos megélhetést.

A békés öregkorhoz mindenkinek joga van, ezt nem veheti el senki, semmilyen politikai megfontolásból. Azokon az embereken, akiknek az élete a takarékoskodásról szólt, nem lehet spórolni!

Ezért hallom szomorúan, hogy a legnagyobb ellenzéki párt folyamatosan a nyugdíjak megkurtításával riogat, bármennyire is határozottan cáfolja ezt a kormány. Ők hajtogatják rendületlenül, annyiszor, hogy lassan már maguk a nyugdíjasok is ijedten néznek a pénztárcájukba: ugyan kivettek-e belőle párezer forintot?

Annyi területe van az életnek, ahol politikai csatákat lehet vívni. Így az idősek világnapjának időszakában érdemes lenne elgondolkodni azon: múltunk élő tanúit talán békén kellene hagyni. Helyette versenyezzünk, ki tud jobbnál jobb ötletekkel segíteni a nyugdíjasokon. Mert az igazi dicsőség lenne, míg a mostani durrogtatás szánalmas és becstelen trükk csupán.

Mindenesetre én a magam nevében sok boldogságot, jó egészséget kívánok hazánk és a világ valamennyi idős emberének!