Magyar Király Szálló – a múlt őrzője

Van egy épület a mai Kossuth téren, ami meghatározó „alakja” Szolnoknak. Valaha a kártya, a kávé és a pezsgő otthona volt, ma a Damjanich János Múzeum működik benne. Egy épület, mely a múltban történelmi események színtere volt, mára annak megőrzőjévé vált.

_DSC0303

Mára műemlékké lett, a történelem részévé vált, de nem pusztán az épület, és annak kora. A 19. század végén a Magyar Király történelmet írt Szolnokon, nagy dolgokhoz járult hozzá, és nagy dolgok egyik kiinduló pontja volt polgárosodó városunkban. Ám a történelem már csak ilyen, első nívós szállónk életében is eljött a pillanat, amikor a jelen formálása helyett a múlt tanítójává vált.
A Nemzeti Szálloda 1895-ös nyitása után hamarosan megszűnt a Magyar Király. A város legújabb, és egyben legmodernebb szállójába jártak innentől az urak és a század végétől gombamód szaporodó kávéházak is a Magyar Király törzsközönségét vonzották át más helyekre. Voltak még próbálkozások, 1902-ben például a Szolnoki Lapok arról tudósít, az új bérlő, Hirschfeld Simon a hanyatló szállodát „nagy igyekezettel törekszik arra a nívóra emelni, mely múltjánál fogva ezt az előkelő vendégfogadót megilleti.” De a fő téren álló épület, mint szálloda, hamarosan végleg becsukta kapuit.

Az ezt követő évtizedekről keveset tudunk. Javarészt ismét bérházként funkcionált, míg 1952-ben a múzeum birtokba nem vette a Kossuth tér 4. szám alatti épület első emeletét, illetve a második emelet egy részét. Ötven éve márl itt található a Verseghy Ferenc Könyvtár is, de szintén a régi bérlakások adtak otthont a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT). A ’60-as évek közepén a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Tagozatának Kollégiuma, majd a ’70-es évek második felétől a Pedagógus Klub és Könyvtár lakik a régi szálló falai között. Két lakás is van még itt, sőt asztalosműhely és nyomda! De mindezen események közben magára az épületre nem sok gondot fordítottak, nem is tudtak, a pénztelenség már akkor is nagy úr volt. Mindenütt beázott, omlott a vakolat, a könyvtárat elöntötte a szennyvíz, a villamos hálózatról pedig sokat elárul, hogy a falak néha megrázták azt, aki hozzájuk ért! A hajdani Magyar Király Szálló pompája már nem csupán az emlékezetben volt fakó, míg 1989-ben el nem kezdődött az épület teljes felújítása.

Tálas László, az akkori múzeum igazgató néhány érdekes momentumot is megemlít ebből az időszakból: egy napsütéses péntek délután például 2 köbméter beton ömlött a könyvtárba. A felújításon dolgozók éppen a 26 kémény nyílást próbálták (előírásszerűen) megtölteni, de a könyvtár egyik fala beszakadt a nyomás miatt, így a beton ott ömlött ki, miközben a munkások vakargatták a fejüket és „Csodálkoztak, hogy ez a kémény nem akar megtelni.”. Egy másik alkalommal az éjszakai hatalmas eső okozott kisebb meglepetést, ugyanis a Kossuth tér felőli részen éppen nem volt tető, és a nagy mennyiségű csapadék áttörte a 2. emeleti födém friss betonját, majd az első emeletet is és bezúdult az akkori igazgatói irodába. „Eláztak a bútorok, a könyvek, s a szőnyeg lebegett a vízen. Korai érkezésemet ez a látvány és a sírással küszködő takarítónő fogadta.”

Minden nehézség, vagy váratlan esemény ellenére az épület felújításának elkészültével, az ünnepélyes átadáskor, 1996-ban a főépületet teljes egészében a Damjanich János Múzeum vehette birtokba. Egy múlt századi épület, a réges régi Magyar Király Szálló ma a múlt kutatója, és a múlt értékeinek méltó őrzője.

Felhasznált irodalom:
Múlt-túra, Szolnoki Sétakönyv, összeállította: Pató Mária, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2012.
Nyitott kapuk, Hetven éves a szolnoki Damjanich János Múzeum, szerk.: Gulyás Katalin, Horváth László, Kaposvári Gyöngyi, Pató Mária, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok 2004.
Szolnok (Fejezetek a város múltjából), szerk.: Vidor Győző, Roth Dezső Könyvnyomdája, Szolnok, 1927.
Képek: a Damjanich János Múzeum honlapjáról, http://www.djm.hu/damjanich-janos-muzeum.html