A 19. század végén fellángolt magyarországi sportőrület kezdetben meglehetősen „arisztokratikus” jelleget öltött. Szórakozás volt, időtöltés, melyet kedvtelésből űztek, versenyeket nem tartottak, de nem ismerték a rekord vagy a profit fogalmát sem.

TEE

Még a századforduló környékén is „úri passzió” a sport, így nem meglepő, hogy az első szolnoki modern sportegyesületet, a Tiszai Evezős Egyletet is a „felső tízezer” tagjai hívták életre 1901-ben. Olyan megyei urak szerepelnek az alapító tagok között, mint Jellenek István, Hajdu Béla, Krafft Ödön, Rigó Alfonz és Cs. Tóth Imre, az első elnök pedig Lippich Gusztáv főispán vol. Eleinte kizárólag az evezés szerepelt az egyesület programjában és hamarosan kisebb versenyeket is rendeztek a Tiszán.

Nem sokkal később konkurencia is akadt, bár csak névleg. Az AMGE sportháza 1901-ben a Móricz-liget (a mai Tiszaliget) nyugati sarkában épült fel, a híd lábánál, ott volt az akkor még újdonságnak számító teniszpálya is, aminek sokan a csodájára jártak. Az új társulás tervei között szerepelt ugyan az evezés, valójában 1916-os megszűnésükig nem igazán kultiválták ezt a sportágat. Nem úgy a TEE! Pesten 1903-ban már versenyeznek, majd a Rigó Alfonz, Móhr Antal, Szathmáry László, Frecskay Endre quartett egy négyevezős hajóval még ebben az esztendőben túrát szervez az Al-Dunáig. A rákövetkező év nyarán országos regatta bajnokságot rendeznek és július 16-án olyan nevek vetélkednek a Tiszán, mint Kirchknopf Ferenc, Mannó Miltiadesz, vagy Hautzinger Sándor, így a fő versenyszámban nem is volt kérdéses, hogy a Pannónia Evezős Egylet diadalmaskodik. De helyt álltak a szolnokiak is: a kezdők erőpróbáján Kondor győzött, a Major – Fehér – Szathmáry – Móhr – Krafft regatta pedig a négyevezős versenyszámban kerekedett felül mindenkin. A palánkos négyes ezt követően 1906-ban győzelmet aratott Budapesten és Komáromban, majd Szegeden is elsőként ért a célba.

A következő helyben rendezett megmérettetésre éveket kellett várni, de 1911 júniusában ismét az ország legjobbjai eveztek a szolnoki Tisza-szakaszon, a Zagyva-torkolatnál „meghúzott” célegyenesig. Délelőtt a Tisza Regatta Szövetség versenyén a TEE indulói ugyan elveszítették a szenior palánkos négyest, de délután a MEEOSz (Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége) viadalán kárpótolták magukat és a szolnoki szurkolókat is, hiszen ekkorra már az evezés az egyik legnépszerűbb sport városunkban, Mészáros Vendel szerint annyian voltak kint aznap a vízparton, hogy „a nézőktől zsúfolt új tiszahíd akkor állta ki a legnagyobb teherpróbáját”.

Az első világháború azonban hamarosan véget vetett a tiszai evezésnek. Néhány évig szinte valamennyi sportegyesület szüneteltette működését, de a harcok befejezését követően többségük gyorsan feleszmélt dermedtségéből, a Tiszai Evezős Egyletnek azonban nem volt könnyű dolga. A csónakház elpusztult és a háború barbarizmusa a teljes hajóállományt is megsemmisítette. Sok időbe telt, mire az egyesület újra magára talált, de az 1920-as évek második felében már ismét hallatja hangját, a kortársak szerint a TEE evezős sportja szép jövő előtt áll. Látnokok voltak, jósok és próféták, mert a szolnoki evezés valóban csodálatos eredményeket produkált a következő évtizedek alatt.

 

HG

 

Felhasznált irodalom:

Szolnok (Fejezetek a város múltjából) szerk.: Vidor Győző, Roth Dezső Könyvnyomdája, Szolnok, 1927.

Kép: http://info.szolnok.hu/alap.php?mid=42&aktid=242

Képaláírás: A Tisza Evezős Egylet a század elején

SHARE