Rúgosdi avagy a szolnoki labdarúgás hőskora

A századfordulón Budapesten már javában játszották a „rúgosdi” játékot, ekkorra, alig két évtizeddel a magyarországi megjelenését követően már hatalmas népszerűségnek örvendett a futball. A sportláz gyorsan leért Szolnokra is, a 20. század első éveiben egymás után jöttek létre a különböző sportegyesületek és a gazdag emberek időtöltése (hiszen kezdetben a sport az volt) hamarosan minden társadalmi osztályt meghódított. Viharos gyorsasággal foglalta el a várost a testmozgás, annak egyik legdivatosabb fajtája, a labdarúgás.

szf

A szolnoki sport történetének 1910 az egyik legjelesebb éve, ekkor alakul meg Réti nyomdász ötlete nyomán a Szolnoki Sport Klub, valamint „egészségünk fenntartása és testi erőnk gyarapítására” a Papp Dénes vezette MÁV SE. Azon nyomban futballcsapatot alakítanak, fél évvel később már mindkét egyesület a bajnokságban játszik. A lelkes szolnokiak mellett nevesebb pesti játékosok is vendégszerepeltek városunkban alkalom adtán, a Sport Klub egyszer még a Rumbold Gyula – Payer Imre párost, a Ferencváros legendás játékosait is lehozta egy Soroksár elleni meccsre! (A vendég együttes legnagyobb bánatára.)

A sport klub rövidesen feloszlik, Réti, „aki alelnök, intéző, mecénás és szertáros volt egy személyben” elköltözik Szolnokról, de a játékosokat a MÁV leigazolja, és a labdarúgás tovább folytatja hódító útját. Kezdetben a csirke-piacon (a mai Szigligeti Színház környékén), később a vásártéren tartották a mérkőzéseket, majd 1912-ben kibérelik a Podolszky úton, a mai MÁV sporttelep helyén lévő területet, ahol akkor bolgárkertészet volt. A műhely alkalmazottainak munkája nyomán létrejött egy kezdetleges játéktér, néhány egyszerű öltöző, és a 200-250 fős szurkolótábor rohamosan gyarapszik. Minden vasárnap boldog éljenzéstől, zúgó tapstól, felháborodott kiabálástól zengett a focipálya, a szolnokiak gyönyörködhettek és szörnyülködhettek, némely viadal pedig a drága nép horror-igényét is kielégítette. Mészáros Vendel visszaemlékezései alapján nem voltak ritkák a faultokból, lerúgásokból vagy egyéb alattomosságokból eredő verekedések: „Ma már el lehet Vecsésre és Monorra menni előzetes végrendelkezés nélkül, míg 1912-ben ez nagy könnyelműség számba ment. Pofozkodás, bíróverés, különösen vidéken, nap renden volt. Egy-egy monori, vecsési, sátoraljaujhelyi meccs után sok MÁV játékosnak volt véres a dressze.”

Az első világháború megszakította az egyre népszerűbb futball felfelé ívelő pályáját. A férfiak elmentek harcolni, az itthoniaknak pedig se kedve, se ideje nem volt ezzel foglalkozni, így a sportegyesületek felfüggesztették működésüket. 1915-ben csak két mérkőzést játszottak, 1916-ban egyet sem. Ám ez csak átmeneti állapot volt, mert 1917-ben a MÁV ismét összeállt, majd benevezett a bajnokságba. Nagyszerű csapat kovácsolódott össze, 1918 tavaszán a nullás győzelmek egymást érték, míg július 16-án elérkezett a nagy nap: összecsapott az egyenlő pontszámú és gólarányú két csapat, a MÁV és az örök rivális KAC. A sorsdöntő viadalt két ezer ember figyelte feszülten, lélegzetvisszafojtva a szolnoki sportpályán. Annak a felejthetetlen napnak a délutánján a MÁV 8:1-re győzte le a kecskeméti gárdát! Ezzel „1918-ban, a szolnoki futball sport eme legdiadalmasabb esztendejében megnyerte a bajnokságot”. A korabeli újság így ír a nevezetes eseményről: „Felejthetetlen az a nap! Hogy zúgott a tömeg, mikor Bulyáki az első gólt bekanalazta, mikor Hegedűs a fél pályáról gólt lőtt, hogyan bámulták és tapsolták az egész csapat heroikus erőfeszítését! […] A játékosokat vállon vitték ki a meccs után.”

Ettől a pillanattól már nem is volt kérdéses, hogy Szolnokon a labdarúgás alig néhány év leforgása alatt stabilan megvetette lábát. Néhány lelkes ember kezdeményezésére létrejött a helyi foci, melynek népszerűsége töretlen maradt az ezt követő évtizedekben is. De erről majd legközelebb.

 

 

HG

 

Felhasznált irodalom:

Százhuszonöt év története, A MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem története 1856-1981., Szolnok, 1981.

Szolnok (Fejezetek a város múltjából) szerk.: Vidor Győző, Roth Dezső Könyvnyomdája, Szolnok, 1927.

Képek: A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve, szerk.: Varga Csaba, Varga Alexa, Szolnok, 2010.

 

Képaláírás:

Az első „labdakergető” csapat összeállítása a legrégibb feljegyzés szerint: Schütz D., Dudás A., Fekete M., Pozderka D., Hegedűs I., Deutsch E., Moharupt L., Vasvári K., Cseh Zs., Varga I., Fekete J. 1912-re kibővült a csapat kerete: kapusok: Schütz, Scholz, Finálé; hátvédek: Bulyáki J., Weisz, Fekete; fedezetek: Hegedűs, Patak, Deutsch, Patkó; csatárok: Tokai, Katona, Herédi I. Borbás, Ragg.