Fülesezés és méta után békés atlétika Szolnokon

A 20. század első éveiben a testmozgás egyre divatosabbá vált Szolnokon, és az „úri passzióként” elkönyvelt Evezős Egylet megalakulását követően sorra megjelentek a többi sportág rajongói is. Egy-egy sikeres versenyző természetesen már korábban is akadt (a szolnoki kötődésű Kellner Gyula például részt vett 1896-ban az első újkori olimpián Athénben, ahol bronzérmes lett a maratoni futásban!), de szervezett keretek között, egyesületekbe tömörülve csak az 1900-as évek elejétől találkozunk a testmozgással. Ekkoriban a gimnáziumban is élénk sportélet folyt, fáradhatatlan tanáraik, Iványi és Hommer irányításával, a diákok tornáztak, labdáztak, fűleseztek és métáztak. Aztán 1906 táján néhány fiatal külön kis csoportot alakít, kivonul a tornateremből, otthagyja a csirkepiac labda-tereit, és elkezd félrehúzódva, barátok kertjében gyakorolni. Marosi Lajos, Markscheid Árpád, Szabó Sándor és Hajduczky Lajos fut, magasat ugrik, diszkoszt vet és súlyt dob, megteremtve ezzel a szolnoki atlétika alapjait.

Gajzágó doktor

Gajzágó doktor

Nem kell sokat várni a hivatalos megjelenésre sem. Hamariosan, 1910 májusában Papp Dénes összehív néhány embert a műhelyi felügyeleti szobába és megalakul a MÁV SE, ahol hamarosan feltűnik Gajzágó doktor, és megszervezi a sportegyesület atlétikai életét. (Dr. Gajzágó Tibor szolnoki orvos 1898-ban a MAC tagjaként 642 cm-rel, 1902-ben pedig a BEAC színeiben 654 cm-rel nyert távolugrásban magyar bajnokságot.) Sokat dobott a sportág népszerűségén, hogy a háború előtti években az iskolák is ezt a fajta testmozgást kultiválták, a futballt nem engedélyezték, mind a gimnázium, mind a felsőkereskedelmi iskola igazgatója is tiltotta az ifjúsági labdarúgó csapatok körmérkőzéseken való megmérettetését! Így hát hamarosan egész tömegek űzik a „békés athlétikát”.

Kellner_Gyula

Kellner Gyula

Az első nagy siker Németh Gyula nevéhez fűződik, aki 1911 szeptemberében egy pesti nemzetközi viadalon megnyeri a junior súlylökést, de a szervezettségnek és a rendszeres edzéseknek kisvártatva minden téren meglett az eredménye. 1912 után évente háziversenyeket rendeznek a vadonatúj MÁV-pályán, a tagok vidéki megmérettetésekre járnak a lelkes Gajzágó doktor irányítása alatt. Még ebben az évben elnyerik a Budapesti Törekvés vándordíját, a magyar mezei futóbajnokságban időérmet kapnak, kiérdemlik Szabadka város tiszteletdíját, továbbá „számos fővárosi atlétával szemben is megőrizték elsőségüket”. Az 1913-as év legeredményesebb versenyzői Németh Gyula, Dorogi Zoltán, „és mindenek felett az őstehetségű Guszmag Gyula, (14 métert dobott sulyban, 40 métert diszkosszal)” aki egyik versenyén csak pár centiméterrel kapott ki a legendás Mudin Imrétől.

Az első világháború az atlétikai életet is derékba törte. Megszűntek az edzések, nem rendeztek versenyeket sem, a sportolók és a sportvezetők mind bevonultak katonának. Csak 1920 körül kezd el ismét élénkülni a szakosztály, de az újabb országos sikerekre még éveket kellett várni.

 

HG

Felhasznált irodalom.

A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve, szerk.: Varga Csaba, Varga Alexa, Szolnok, 2010.

Szolnok (Fejezetek a város múltjából) szerk.: Vidor Győző, Roth Dezső Könyvnyomdája, Szolnok, 1927.