Hogy nehéz meccsek jönnek? Tudtuk. Hogy nem lesz sétagalopp? Azt is. De hogy hazai vereséggel kezdődjön a vízilabda bajnokságot eldöntő meccs-sorozat, hát azt sokan nem gondoltuk. De így lett. A Szolnokot hazai medencében verték a jobban játszó vendégek, az egriek. Mert jobbak voltak, az egyszer bizonyos.

Nagyon komoly lyukak támadtak a védekezésben, jó néhány átgondolatlan lövés zúgott fölé-mellé-kapuskézbe szolnoki részről. Tudatos és alapos támadások, a házigazdáknál lényegesen kevesebb hiba védekezésben: íme az egri siker receptje. Voltak kiemelkedőnek mondható teljesítmények a Dózsa csapatában: Decker remekül védett, Mitrovic és Aleksic megtette a magáét góllövésben. Szerény volt viszont Hosnyánszky, Pásztor és Kis Gábor teljesítménye.  (Szegény Kist úgy képen törölték, hogy percekig ápolták a szem-környéki sérülést, de aztán tudta folytatni a játékot.)

Kis Gábort percekig ápolták egy jelentős pofozkodás után
Kis Gábort percekig ápolták egy jelentős pofozkodás után

A közönség…Nos, Egerből talán ha százan érkeztek, de ők két órán át csaptak olyan zajt, hogy fül legyen a talpán, amelyik kibírta azt. Szurkoltak megállás nélkül az övéiknek. A szolnoki közönség valamit tudott, mert erre a nagyon fontos meccsre sem telt meg az arénának kinevezett, igazán szép vízilabda csarnok. (Másra nem használható, hiszen a versenymedencék nemzetközi szabványmérete 25 illetve 50 méter. A szolnoki 33 méteres.) Bőséggel akadt még ülőhely. A hatod annyi egri bőven túlszurkolta a házigazdákat.

Nem vagyok szakember, de az látszik már hosszú idő óta, hogy a klasszisokkal teli tűzdelt szolnoki csapat a fontos meccseken rendre elbukik, az elmúlt két évben ez mindig így volt. Pedig jól fizetett és kiváló képességű játékosokat szerződtettek erre a szezonra is. Vajon mi a baj? Vajon miért nem hozza azt a gárda, amit hoznia kellene? Ilyen játékosállománnyal a nemzetközi színtéren is sikert sikerre kellene halmoznia Hosnyánszkyéknak, de nem így történik.  Tavaly sem jött össze egy jobb nemzetközi szereplés, az idén sem. A Magyar Kupát az idén sem hozta Szolnokra a társaság. És most a bajnoki cím is – a még megnyerhető egyetlen trófea – “elúszni” látszik.  Már régen nem elegendő válasz az, hogy az ezüstérem is szépen csillog. Nem csillog szépen, ha annak aranynak kéne lennie.  A közönség már lábbal tüntet, nem megy ki a meccsre és nem is szurkol igazán. Az a közönség, amelyik csak mérkőzéseken teheti be lábát a vízilabda szentélyébe, ahol viszont nem szentek “nyomják” a pólót. A játékosokat régebben legalább hétköznapokon is láthatta az egyszerű földi halandó, szót válthatott velük az ötven méteres medencében edzésük előtt vagy után. Ennek egy ideje vége. A szolnoki (?) pólósok nincsenek jelen a város életében, olyan, mintha a közönségtől is óvnák őket. Vajon miért? A kiváló játékosokkal beszélgetni, közös fotót csinálni, netán dobálgatni egy-két percet a medencében: egyszerű sportmarketing. Jó ideje nincs olyan érzése a városlakónak, hogy ez az ő csapata, mert a csapaton sem érzi ezt. Vajon kin múlik mindez?

A vízilabda támogatott sportág Magyarországon. De ha elpártol a közönség, akkor kinek játszik egy csapat? Magának? A támogatóknak? Nem hinném, hogy ez bárkinek is célja lehet. Szolnokon sokan végre igazi sikert szeretnének, ami egy bajnoki címmel kezdődhet. Mondom: kezdődhet. Aztán tovább…!

Ma ilyen a világ: ahol megtehetik, mert jut rá elegendő pénz, ott jó játékosokat vásárolnak össze, a (nagyon) tisztességes fizetés profi színvonalat követel. Szolnokon ez valamiért nem megy. Persze, nem dől össze a világ, ha a Szolnok nem lesz bajnok. Még lehet. Igaz, ezt korábban már többször elmondták a vezetők és se’ kupa, se’ bajnoki cím. Talán igaza van Hangay Zolinak (a csapat egyetlen szolnoki játékosának), aki a vesztes meccs után azt mondta: megyünk tovább. Már csak az a kérdés: meddig? A válasz első mondata hétfőn este Egerben mondható ki.

Szolnoki Dózsa-Közgép–ZF-Eger 8-10 (2-2, 2-2, 2-2, 2-4)
Szolnok, Tiszaligeti uszoda, 600 néző. Vezette: Székely B., Fodor R.

SZOLNOK: Decker A. – Mitrovic 3, Török, Jansik D., Kis G., Hosnyánszky, Gocic. Csere: Aleksic 4, Pásztor 1, Vörös, Hangay, Tóth P. Szakmai igazgató: Kovács István. Edző: Cseh Sándor.

EGER: Bisztritsányi – Bátori 2, Gór Nagy 1, Bundschuh, Hárai 1, Biros 2, Graham. Csere: Salamon, Bedő 1, Zalánki 1, Kovács G. 2, Varga Zs., Lőrincz. Vezetőedző: Dabrowski Norbert.
Emberelőnyből: 11/4, illetve 10/4