Hogy ez miképpen is jön össze? Mindjárt mutatom – hogy némely kereskedelmi rádió szintjén is próbálkozzam…Tizenhat kamasz, két felnőtt, rekkenő nyár, Tiszaliget, Cozombolis és a zene. Arról van ugyanis szó, hogy Cozombolis (Leonidasz Péter) zenész, zeneszerző, talán nem állok messze a meghatározással, ha azt mondom, hogy mediterrán reggae hazai és talán egyetlen képviselője már második táborát szervezte nehezebb sorsú gyerekeknek. Nem volt semmiféle hirdetés, ki jöjjön, ki nem, csupán hozzáértő emberek segítségét kérte a szolnoki muzsikus, kiket hívjon a tiszaligeti táborba, ahol sok minden más mellett zenélnek is. Így lettek tizenhatan, a legtöbben Szolnokról. Már a refrénje is megvan annak a dalnak, amit közösen szereznek és elő is adnak majd maguknak a táborlakók. Napközben sok mindent csinálnak, de a hőség múltával a zenéé a főszerep, ahol a gyerekek maguk is főszereplővé válnak, hiszen szöveget írnak, zenét “barkácsolnak”, aztán elő is adják közösen a szerzeményt.

Kokó, Cseh Sanyi + Cosombolis 027

– Köszönet azoknak, akik segítettek, akik pénzt is adtak – mondta mosolyogva Cozi, aki azt is elárulta, hogy ötletéhez a város nem kevéssel: a szállással és napi háromszori étkezéssel járult hozzá, a kapott pénzből pedig strandra, kirándulni mennek, fedezték az utazás költségeit. Elárulta, mert Fejér Andor alpolgármester erről nem beszélt, amikor autó-csomagtartónyi görögdinnyével és nem kevés édességgel állított be a táborlakókhoz.

Kokó, Cseh Sanyi + Cosombolis 018

– Csak becsülni lehet azt, aki tehetsége révén kiemelkedett az átlagból, de mint Péter, nem felejtette el, hogy nem mindenkinek felhőtlen az élete. Ezek a gyerekek talán egész nyáron nem jutottak volna el sehová és most itt vannak, láthatóan jó a kedvük, jól érzik magukat. Köszönjük Cozinak! – mondta az alpolgármester.

A kocsiderék pillanatok alatt kiürült, pedig vagy ötven kisebb, de inkább nagyobb dinnye zsúfolódott ott össze. Egy-két napig bizonyosan kitart – mondták huncutul a táborlakók.

-h-