Hogy miért is jutott eszembe ez a takarékosságot föltételező szólás? Csak azért, mert nézegettem az egyik, helybéli szocialista pofakönyv oldalát és mit nem látok. Hogy a jól megérdemelt munka után van egy kis dáridó náluk. Pártelnök Gyulával együtt a vezérkar megköszöni éppen a képeken, hogy a helybéli szocialisták milyen nagyon jó munkát végeztek, amikor a kvóta népszavazás ellen mozgósítottak. Hogy ne tessék elmenni szavazni. Vagy ha netán mégis, akkor meg tessék beikszelni az igent. Hadd gyöjjenek azok a migráncsok, azok a bevándorlók, azok a bárkik, ellenőrizetlenül, csak hadd gyöjjenek teljesen humanitáriusan. Biztosan nem kérdezték egymástól, hogy akkor velünk, kalandvágyból itt maradt tízmillióval nem kéne-e humanitarizálni..? Előbb egy kicsikét, még mielőtt bárki mással. Nem, ilyesmit nem kérdeztek egymástól, mert hát jó munkát végeztek és a képek tanulsága szerint megérdemelten poharazgattak a szocialisták Szolnokon. A gyári új elnökükkel, Gyulával együtt. Egészség!

Ha számolgat az ember egy kicsit, akkor azon nyomban rájön, hogy relatíve minden igaz. Például ez a jó munka. Mert ugye kerek két százaléknyi igent sikerül országosan összemunkálkodni a kedves segítőknek, együttérzőknek. Szolnokon se’ többet. Ez ugye objektíve az összes nemhez képest semmi. Vagy csak éppen egy kicsivel több a semminél. Innen nézve. Objektíve. Relatíve meg lám, nagyon igaz: jól dolgoztak a szocialisták, hiszen például akár egyetlen igen is lehetett volna a pár száz helyett. Így van ez, jogos a mulatság, a köszönet a Gyulától. Is. (Hirtelen ötlettől vezérelve azért rokkendroll versenyt nem hirdettem volna azon a mulatságon…) Ritka érdekes egy dolog a relativitás, na. Mi lett volna akkor, ha mondjuk megduplázzák a két százalékot és lesz az erős három is akár? Utcabál? Négynél zizi, bambi, nyalóka, tűzijáték? Öt százaléknál ingyen kenyér? Hatnál visszacsatolják Erdélyt? Belegondolni is szédítő.

Számolgassunk azért még egy kicsit. Talán ha negyven-negyvenöten voltak a Tófenék úti mulatságon. Nem tudom, mi volt a menü. Volt-e egyáltalán. Nem tudom mit iszogattak a jó munkát végzők. De azért költöttek némi pénzecskét erre, na. Vajon hány és hány helyen köszöntötték egymást az országban hasonló módon az elvtársak? Arra is költöttek szépecskén. Kinek fordult meg a fejében, hogy gyalázkodás helyett küldjék azt a pénzt szeretett újságuk megmentésére, hogy életben tarthassák a Népszabóságot? Hát senkinek. Ahogy milliárdosaiknak is izgalmasabb a sajtószabadság halálát vizionálni, pedig csak a Népszabadság múlt ki, veszteségei miatt. Félreértések elkerülése végett: a Népszabadság múlt ki. Az egy újság volt.

S hogy Szolnokon? Ez a szerény önünneplés mennyibe került? Nem tudom. Nem is fontos. Sokkal fontosabb, hogy erre jutott pénz, ahogy az ellen-kampányra is. Egy valamire nem jut hónapok óta. A szolnoki szocialisták irodájának bérleti díjára, arra nem jut sehogy. Egy társasháztól bérlik a nagyjából kétszáz négyzetmétert. Pár hónapja még félmillióval tartoztak a közösségnek. Most már “csak” négyszázezer, meg nehány forinttal. Abban a társasházban senki nem gondolja, hogy az ott jó mulatság, férfi munka volt. Ők egészen mást kezdenének már kínjukban ezzel a férfiassággal…

hz

 

 

SHARE