Rotarys diákok a szolnoki RepTárban

Meggyőződésem, hogy legtöbb olvasónknak vannak ismeretei a Rotary nemzetközi szervezetéről. Annyit azért mégis róluk, hogy úgy másfél száz országban működnek klubjaik, országonként akár több is. Legfőbb céljuk, hogy lehetőségeik szerint segítsenek akár egy emberen, egy közösségen, egy népcsoporton, vagyis bárkin, akinek szüksége van segítségre. Többnyire adományokat gyűjtenek és juttatnak el el azokhoz, akiknek könnyíthet az életén.

Nem kevésbé fontos küldetése a világot átfogó, politikától mentes, igazi civil szervezetnek, hogy éppen a békés együttélés vágyott jövőjét építve a tagországok fiataljai hosszabb-rövidebb időt töltsenek egymás országában, ismerjék meg egymást, a nemzeteket, azok szokásait, hagyományait. Akit ismerünk és megszeretünk, annak sokkal jobban értjük a gondjait is, talán ez is lehet a mottó, amikor tizenöt-tizenhét éves középiskolások útra kelnek és a világ egy másik pontján, távol a hazájuktól, a befogadó ország egy-egy családjánál hosszabb ideig (tíz hónapig) éljenek úgy, hogy részt vesznek a mindennapi életben. Ez nem kirándulás, nem nyaralás, hanem a megismerés ideje, ami legtöbbször még az adott nyelv kisebb-nagyobb mértékű elsajátítása is. A megismerés pedig elejét veheti a békétlenségnek, az agressziónak.

Magyarországon most három tucatnyi, döntő többségében az amerikai földrészről érkezett tizenéves vendégeskedik és látogatott el a megyeszékhelyre, kettejük kivételével, mert ők éppen Szolnokon töltik az időt és tanulnak a Tiszaparti Gimnáziumban. Természetesen a RepTár volt a cél, a múzeum szép sikert aratott még a jóval tehetősebb nemzetek fiainál, lányainál is. Egyikük sem látott még ilyet és élvezettel vetették bele magukat a számtalan látnivalóba, amihez a kiváló tárlatvezetés adott ismereteket. Szabó István, Szolnok alpolgármestere köszöntötte az ifjakat. Mint mondta: reméli, hogy jó élményekkel töltekeznek Magyarországon és elviszik magukkal ezeket az élményeket – már mint ismerősök – egy másik földrészre.