Ellentétben 1849. március 5-vel, amikor ködös, párás idő volt és hideg, szombaton ragyogó napsütés fogadta a csatára emlékezőket. A Tisza partján sorakoztak föl a hagyományőrző csapatok lovakkal, puskákkal, ágyúkkal, szablyákkal, korhű ruházatban, hogy “tömörítve” eljátsszák a nézőknek az eseményeket.

Azon a március ötödikén Damjanich tábornok seregei a városból korábban elűzött szabadságharcosok megsegítésére érkezett és Cibakházától Abonyig terjedő hadmozdulatokkal alaposan helyben hagyta a császáriakat és sikerrel foglalták vissza a Tisza hidat, mint fontos átkelőt és a várost, mint lényeges bázis. A hazafiak seregében az akkor tizennégyezres Szolnok ezer polgára is részt vett és segítette a diadalt.

Ezt a csatát azóta is tartja számon a történelem, hogy a dicsőséges tavaszi hadjárat első és fontos győzelme volt, amit még sok követett, míg azután végül a jelentős túlerővel szemben a császári-cári seregek kapitulációra kényszerítették a magyar önállóságért küzdő honvédeket, a lengyel légióval is megerősödött és számtalan önkéntest magába foglaló haderőt. Súlyos megtorlás következett.

Diadalok és a bukás kellett ahhoz, hogy húsz évvel később megszülessék a kiegyezés, ami Magyarország talán legnagyobb fejlődése előtt nyitotta meg az utat.

SHARE