Kodály és Beethoven – e két zeneóriás – művei hallhatók a Nemzeti kincsek nevet viselő hangversenyen. Kodály Zoltán a zenei megújulás apostola volt. Úgy művelte a zenét, hogy figyelme a teljes magyar kultúrára kiterjedt. Kodály a magyar zenét és kultúrát mindig az egyetemesség hatalmas tükrében nézte. Azt hangsúlyozta, hogy az éneklő szájaknak meg kell ismerniük a népdal mellett a tágabb világ zenei értékeit is. Egyik legnépszerűbb szimfonikus művét, a Galántai táncokat 1933-ban komponálta, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára.

2017. március 13. (hétfő) 19:00 óra – megyeháza díszterme

Műsor:
Ludwig van Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia op. 36
Kodály Zoltán: Marosszéki táncok
Kodály Zoltán: Galántai táncok
Vezényel: IZAKI MASZAHIRO

A Marosszéki táncok című táncrondójába – bármily különös is – éppen Marosszéken gyűjtött dalok nem kerültek be. A műben hallható dallamok azonban műfaji és tánctipológiai értelemben mégis „marosszékiek”.

Beethovent a zenetudósok – századokon át – az Erkölcs, a Forradalom, az Emberszeretet, a Szenvedés legmagasabb szintű zenei megformálójaként emlegették. Hivatkoztak rá, mint hősre, harcosra, szentre, vértanúra. Nevét és műveit filozófusok tűzték zászlaikra, költők zengtek ódákat róla, ily módon a társadalom minden rétegébe behatolt az õ halhatatlansága.

Beethoven művészete, nagyzenekari kompozícióinak, versenyműveinek és kamaradarabjainak hosszú sora a forradalmi eszme és a szabadság szellemében fogant szenvedélyes hitvallás.

Ezen az estén Beethoven egyik legderűsebb szimfóniája lesz repertoáron, amely az optimizmus és a humor zenéje. A mû alighanem utolsó darabja a haydni típusú klasszikus szimfóniáknak a forradalmian új stílusú Eroica előtt.

SHARE