Negyvennyolc szabadságharca a nemzet összetartó ereje

A negyvennyolcas szabadságharcot elindító forradalom és az azt követő hadi események minden magyar számára talán a legfontosabb bizonyítékai az összetartozásnak. Olyan eseménye az elmúlt időknek, ami új utat nyitott a feudális országnak az új kor, a modern kor felé és amely történéseiben egyként vett részt főnemes és parasztpolgár, magyar és ruszin, tót és szerb. Bár a szabadságharc, a Habsburg uralmat lerázni akaró hadi történet rosszul, vereséggel végződött, de mégis példa – mondta a szolnoki ünnepségen Szalay Ferenc, a város polgármestere, az egykori sikeres csata helyszínén, a Zagyva torkolatánál fölállított Damjanich szobornál.

-Példa a közösségért vállalt áldozatra, a hősiességre, az összetartozásra, a nemzeti öntudatra. Amit negyvennyolc magyarsága tett, az a maga nemében egyedülálló, s nem csupán azért, mert a 48-as forradalmi hullám egyedül nálunk ért el tartós sikert. Ez a csata ugyanis a szabadságról szólt, arról, hogy egy nép végre képes volt kilépni a feudalizmus által rákényszerített kötöttségekből, s szembe mert szállni egy világhatalommal – adott hangsúlyt emlékezésében a polgármester.

Mint mondta, új világrend kezdődött, a mai elődje, amiben néhány évtized múltán egy másik nagyhatalommal kellett megküzdeni, elnyomását viselni-tűrni, aminek jármát, a Szovjetunió diktatúráját csak huszonhét éve vethette le a magyar nép. Ma egy szövetség részei vagyunk, ami válságba került és talán éppen a kelet-európai példák, köztük Magyarországé is mutathatja meg a kiutat, a megoldást a maga demokráciájával, aminek egyre több követője van az Unión belül.

Ahogyan negyvennyolcban sem az foglalkoztatta az embereket, hogy mások mit gondolnak a szabadságharcunkról, úgy ma sem az a kérdés foglalkoztathat bennünket, hogy mai tetteinkről mások mit gondolnak – mondta Szalay Ferenc. – Helyünket a világban mi magunk jelöljük ki: vesztesek vagyunk vagy győztesek. Számomra nem kérdés, hogy a magyar nép győztes nép, amelyik nem fél kiállni az igazságáért, a szabadságáért, a függetlenségéért – utalt záró mondataiban az erőt adó múltra és a próbára tévő jelen összefüggéseire.

***

Az önkormányzat, a pártok, a honvédség és mások elhelyezték a szobor talapzatán koszorúikat, virágaikat.