Túl a nagy ünneplésen, a siker jó ízét nem feledve, de már a munkáról beszélgetünk ifjabb Cseh Sándorral a Szolnoki Dózsa-Közgép vezetőedzőjével, akinek irányításával ért csúcsra a szolnoki gárda.

Azért az a BL-döntő nem lehetett sétagalopp.

-Nem is volt az, főként úgy, hogy az ellenfél az első negyedben ránk ijesztett.

Kivűlről nem tűnt úgy, hogy esélyes a Dubrovnik.

-Bennem volt némi aggodalom, de aztán összeszedte magát a csapat és akkor már biztos volt a győzelmünk. Fantasztikus érzés volt, ezt mindenkinek át kellene élnie. Boldog vagyok, hogy nekem megadatott. Nyilván nem lehet mindig a csúcson maradni a sportban, mi folyamatosan építkeztünk az elmúlt években és most révbe értünk.

A siker valóban fantasztikus, a csapat mindent megnyert, amit egy szezonban meg lehet nyerni itthon és az európai porondon. Ám nem marad együtt a gárda. Három fontos, meghatározó játékos hagyja el Szolnokot.

-Varga Dénes, Vámos Márton és a francia légiós, Crousillat nem újított szerződést. Ilyen a profi sport.  Már az év elején tudtam, hogy mennek, de ezt senki észre nem vehette. Varga Dumi lőtte a legtöbb gólt, Vámos Marci élete egyik legjobb szezonján van túl. A két kiváló magyar játékos visszaköltözik szülővárosába, Budapestre, az ajánlat, amit kaptak a Fraditól, visszautasíthatatlan volt. Crousillat, úgy tudom, hazatér, talán Marseille-be. Köszönjük, amit a csapatért tettek, fontos szerepük volt az idei, páratlan szezonban. Az OSC-ből igazoltuk Zalánki Gergőt és Bátori Bencét, akik előtt szép jövő áll, az Egertől pedig Milos Cuk választotta a Dózsát. Azt mondtam egy interjúban, hogy látszólag gyöngültünk, én azonban nem így érzem, kiválóak helyére kiválóak jönnek.

A bajnokságban, de a BL-ben is jó közönség szurkolt a hazai meccseken.

-Idegenbe is sokan elkísértek bennünket! Nagyon köszönjük a szurkolást, olykor átlendítette a csapatot egy-egy nehéz perióduson a buzdítás. Értő közönség szurkol nekünk. Sokszor van teltház itthoni mérkőzéseinken, és ez nagyon jó. Ami pedig a BL-döntő tízezres közönségét illeti, az elmondhatatlan érzés volt. Fölemelő és ösztönző.

Olykor-olykor temetik a sportágat.

-Így van ez már vagy harminc éve. Nekünk, magyaroknak fontos a vízilabda, de tény, hogy meg sem közelíti a világban a kosár-vagy kézilabda népszerűségét, ám amatőr szinten sokan játsszák ezt a kiváló játékot. Rétegsport, ez kétségtelen, de meglehetősen széles rétegé. Nem féltem. Az a dolga a sportdiplomáciának, hogy ott tartsa az olimpiai számok között, nekünk pedig az, hogy új és új klasszisokat igyekezzünk kinevelni, akik a teljesítményükkel tartják ébren az érdeklődést. Én nagyon szeretem az edzői munkát, folyamatosan tanulok, viszont tudom, hogy nem lehet mindig a csúcson lenni. Ezzel nem a következő szezont kezdem már előre magyarázni, csak realista vagyok, ahogy mindig. Igazi profik mennek és igazi profik igazolnak hozzánk, de egy év legalább kell, hogy összerázódjunk. A cél nem kevesebb, mint megvédeni a bajnoki címünket.

Erőt hozzá.

-Igyekezni fogunk: a csapat is, én is.