Társ-e még a hűtlen társ? Érdemes-e, szabad-e megbocsátani a szerelmi cserbenhagyónak? Meddig tart a szerelem?

Békeffí István és Stella Adorján – a Janika című vígjáték szerzői – szerint az első két kérdésre a válasz igen, a harmadikra pedig, hogy valójában örökké, már persze ha igazi. És akkor ezzel rendben is volnánk. A Szigligeti új bemutatójának fontos kérdéseire megvan a válasz. Azért egy még akad! Jól csinálja-e a Szigligeti ezt a darabot, Molnár László rendező jól vezette-e a színészek csapatát a siker felé? Itt is megnyugtató a válasz: igen. A darab nagyon jópofa, az előadás Szolnokon igazán jó.

A történet nem túl bonyolult: új szerző jelentkezik a színháznál, darabjának a címe Janika. Addig az addig, hogy a nadrágszerepet, egy tizennégy éves kisfiúét az ünnepelt színésznőre szabták, ám ő húzódozik. Amíg aztán addig piszkálják, amíg már csak azért is rááll, hogy megmutatja magát a kisfiú szerepében. Ez olyannyira sikeres, hogy a tizenöt év után “Ámerikából” hazatérő, ott is sikeres író (Barabás Botond adja igen jól), Gizi művésznő (Kertész Marcella Janikaként is fürdik a szerepben) férje azon nyomban a saját fiának látja a legénykének öltözött asszonyt, akitől mellesleg elválni hajózott át az óceánon.

A kisfiú-színésznő persze az évek alatt is szerelmesen gondolt a férjére, hát a szerep segítségével újra meghódítja a hűtlent és boldogság a vége: az írószerző nemhogy nem válik el és utazik vissza Amerikába a magával hozott, odatelepült, mára akcentusos magyar hölggyel, hanem a Janikából ismét Gizikévé visszaváltozott feleségével marad. Szerelemben, persze…

Az előadás sikerrel egyensúlyozik a ripacskodás és a hiteles komédiázás, a játék pengeélén és nincs pillanat, amikor a csábító ripacskodás volna a mérvadó. Mintha az évek alatt megszokott gesztusok is visszafinomodtak volna a szerepek kedvéért, mindenki élvezettel veti magát a darab adta komikus helyzetekbe és csak annyit harsánykodik, amennyit föltétlenül szükséges, csak annyit, amennyit a karakter olykor megkövetel. Gombos Judit az öltöztetőnő, Malvin szerepében igazán remek, Gyöngyössy Katalint anya-nagyanyaként jó volt komédiázni látni, Karczag Ferencnek elhittük, hogy elhitte: Gizi lánya Janikává lett. Mészáros István Adorján színigazgatója kitűnő páros volt Harna Péter ügyefogyott szerzőjével együtt…Szóval jó a darab és jól is játsszák.

Persze, meg lehet bocsátani a hűtlenséget (ha ugyan érdemes), fontos a szerelmet átvinni a túlsó partra, lehet szerelemmel szeretni, mert higgyék el: van olyan – mondja a darab. Elhisszük. És elhisszük Békeffinek, amikor ezt mondatja az életről az író-férjjel: …mert nem szeretném, ha a darabjaim hasonlítanának hozzá…jobban szeretném, ha az élet hasonlítana a darabjaimhoz.”

Hát így, kedves leendő nézők, csak tessék-tessék megpróbálni jegyet szerezni akár a bérletes előadásokra is. Megéri. Érdemes.

 

hz

SHARE