Akár ez is lehetne a Fizikusok valódi üzenete és van is benne valami.Dürrenmatt úgy viccel, hogy nem viccel, ez a darabja inkább tragikomédia, mint komédia. Nehéz rajta fölszabadultan nevetni. Ennek ellenére a svájci német világirodalmi nagyság fantasztikusat alkotott, roppant érdekes világot teremtett a színpadra ezzel a furcsa krimivel.

Nem mesélem el a tartalmat, de azt igen, hogy a nézőt szembesíti néhány fontos dologgal. Ehhez persze érdemes számításba venni, hogy a második világégést kívülállóként szemlélő Svájcban íródott a dráma, 1962-ben került színre Ausztráliában – írja a Wikipédia. Abban a világban élünk már, ami a szörnyűséges háború utáni talpra állás ideje, az életigenlésé, de egyben a tökéletes eszmélésé: a tudás fegyver, akár a legszörnyűségesebb is (Hirosima, Nagasaki). Az atombomba tudósai hiába tiltakoztak, hogy az addig ismeretlen méretű energiákat fölszabadító maghasadást semmiképpen ne használják föl háborús célokra. A tudósok megértették, hogy nincsenek jogaik saját tudásuk termékei fölött, a hatalom elveheti, ha akarja és azt tesz vele, amit önös céljai diktálnak.

Dürrenmatt darabjában az elmegyógyintézet fejedelmi betegei hárman vannak, de csak egyikük igazi tudós, igazi fizikus, aki olyan felfedezés birtokában van, ami az őrültség álarca mögé kényszeríti. (A világ összes gondjának megoldását birtokolja, ami persze fikció.) Ha ugyanis a hatalom ráteszi a kezét erre a fölfedezésre, akkor bármit megtehet az emberiséggel, akár el is pusztíthatja. A másik két beteg épp annyira nem beteg, mint Möbius, viszont ők a hatalom emberei, akik az igazi tudós találmányáért jöttek más-más nemzet megbízásából. Hogy inkognitójukat megőrizhessék, még ölni is képesek és emiatt semmiféle erkölcsi gondjuk nincs – hát nem így viselkedik a gátlástalan hatalom? De bizony így.

Maradjunk annyiban, hogy furcsa igazságot mond Möbius: “Csupán az őrültekházában szabad gondolkoznunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok.” Ezért hát akkor teszik a legtöbbet erkölcsös emberként, ha kizárják magukat a való világból és elbújnak a bolondok házában, noha minden titkukat ott már kifürkészte az egyetlen valódi bolond: az igazgató, aki óriási üzletet alapított már a tudós találmányára. Valójában tehát mindegy, hogy mennek vagy maradnak fizikusaink, a szellem kiszabadult a palackból és persze a rossz szolgálatába állt…Ők azonban maradnak a bolondok házának falai között, hogy semmi közük ne legyen a világban történendőkhöz.

A Szigligeti színészei jól játszanak, a főszereplők pillanatról pillanatra is képesek váltani bolondból értelmessé és vissza (Kautzky Armand, Barabás Botond, Molnár László). Régen láttam ilyen természetesnek a természetellenest a színpadon és ez Radó Denise érdeme, aki sokáig emlékezetesnek maradóan alakítja a túl okos, őrült igazgatónő szerepét. Ahogy mozog, ahogyan beszél, ahogyan föl-fölkacag: a szemünk előtt lesz a kiváló elméből rögeszmés hatalommá, értelmesből gonosz cinikussá és őrültté.

Szóval jóval többet látunk a színpadon, mint azt a darabról itt-ott olvashatni. Azt történik, ami a színház egyik célja is: ülünk, nézzük Dürrenmatt darabját és a magunk élete felől gondolkodunk. Rájövünk, hogy nincs mindig nevetni valónk. De tehetünk érte, hogy ne így legyen.

Szigligeti Színház

Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok

Bemutató: 2017. november 10. 19:00

 

SHARE