A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő magyar nyelvre. 2009 óta április 23-án ünnepelik, 2011-től november 13-án.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2008. december 6-án megtartott IX. tisztújító közgyűlésén, elfogadva Graf Rezső javaslatát, április 23-át a magyar nyelv napjának kiáltották ki. 2008-ban ezen a napon nyitotta meg kapuit a Magyar Nyelv Múzeuma a ma Sátoraljaújhely részét képező Széphalmon, Kazinczy Ferenc mauzóleuma mellett.

2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át; 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt. E törvény többek között kimondta: „1. § Az országgyüléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyülésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.”

Az Országgyűlés ma a magyar nyelv napjára történő emlékezéssel kezdi meg két hétig tartó, négynapos ülését.

A házelnöknek a parlament honlapján elérhető napirendi javaslata alapján az ülés 13 órakor indul. A képviselők 2011 óta emlékeznek meg a magyar nyelvet hivatalossá tevő, 1844-ben ezen a napon elfogadott törvényről.

A napirend előtti felszólalásokat ezúttal is két órában követhetik az interpellációk, az azonnali kérdésekre pedig további 60 perc áll majd rendelkezésre.

Az első ülésnapot követően kedden összesen 24 javaslatról szavaznak. Az Országgyűlés ekkor fogadhatja el például a Czeglédy-ügy károsultjainak rendkívüli kárrendezéséről szóló kormánypárti határozati javaslatot, továbbá fideszes képviselők kezdeményezésére úgy szigoríthatja a kampányfinanszírozási szabályokat, hogy a választáson egy százalékot el nem erő pártoknak vissza kelljen fizetniük az állami támogatásukat.

A parlament szerdán és csütörtökön folytatja ülését, amely jövő hétfőn ér véget.

November 13-án a Magyar Nyelv Napját ünnepeljük. Ezen a napon fogadta el Pozsonyban az országgyűlés az 1844. évi II. törvénycikket, amely a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánította. Eddig az időpontig Magyarország hivatalos nyelve – Európában szinte utolsóként – a latin volt.

A latin nyelv primátusát elsőként II. József törte meg, amikor 1784-ben kiadta hírhedt nyelvrendeletét, amelyben a latin helyett a németet tette meg a hivatalos ügyintézés nyelvévé. Ezt óriási tiltakozás fogadta a magyar politikai osztály részéről, de nem a magyar, hanem a latin nyelv védelmében. A latin a kalapos király halála után visszatért jogaiba, de lassanként a magyar is egyre nagyobb szerepet kapott a hivatalos életben. 1805-től a törvényeket már két nyelven fogalmazták (magyarul és latinul), és a megyék saját hatáskörükben dönthettek úgy, hogy bevezetik a magyar nyelv használatát. 1830-tól törvény kötelezte a Helytartótanácsot, hogy a magyar nyelvű beadványt író megyéknek ezen nyelven válaszoljon, és a felsőfokú bíróságok is magyarul hozhatták ítéleteiket. Ugyancsak ettől kezdve írták elő a magyar nyelv ismeretét az állami vagy megyei hivatalnokok és az ügyvédek számára. 1840-től az anyakönyvezést is magyarosították, és ennek érdekében a lelkészek magyar nyelvtudását is törvényben írták elő.

1844-ben pedig újra megtörtént, ami II. József idejében, csak fordított szereposztásban. A latin immár nem a német, hanem a magyar nyelvi hegemóniától védte az ország lakosságának 50%-át kitevő nemzetiségeket. Az országgyűlésben botrányt okozott, hogy a horvát képviselők ragaszkodtak hozzá, hogy az állam hivatalos nyelvén, azaz latinul szólalhassanak föl. (Az fel sem merült, hogy esetleg az anyanyelvükön is tehetnék.) Válaszul az alsóház határozatában tiltotta meg a latin nyelv használatát. V. Ferdinánd hatálytalanította ezt a rendelkezést, hiszen a hivatalos nyelv még mindig a latin volt, és három hétre felfüggesztette a munkát. A király és a parlament ötödszöri üzenetváltása után az uralkodó kénytelen volt aláírni a hivatalos nyelvről szóló törvényjavaslatot. 1844. II. törvénycikk értelmében magyart államnyelvvé nyilvánították. Ennek értelmében király az országgyűléssel és a magyar hivatalokkal kizárólag magyar nyelven értekezhetett. Az ország határain belül ez lett az oktatás nyelve is, a kapcsolt részekben pedig kötelező nyelvként oktatták a középiskoláktól felfelé. Az országgyűlés kizárólagos nyelve a magyar lett, de a horvátországi képviselők hat évre felmentést kaptak ez alól, így ők, ha akartak, latinul is felszólalhattak.

1848-ban ez a törvény is szerepelt a nemzetiségek azon sérelmei között, melyek miatt a magyarokkal szemben a császáriak mellett fogtak fegyvert. Latinul persze addigra senki sem akart beszélni.

SHARE