Peták Kálmán tanár úr nyolcvan éves, de ez csak egy szám. Néhány éve még legalább kétezer kilométert kerékpározott, amíg körbeért Magyarországon. Az is egy szám, hogy ötvenkilenc éve választották egymást társnak a feleségével, kitartottak jóban, rosszban. A tanár úr harmincnyolc éven át tanította a diákokat matematikául a Verseghy gimnáziumban, ez ugye megint csak egy szám. És legyen ez az utolsó szám: ezeháromszáz diákot érettségiztetett.

Hogy ezekbe az esztendőkbe mennyi öröm és bánat, siker és botlás fért bele? Sok, de kerek élet lett belőle – mondta a csütörtöki találkozón, amire Szalay Ferenc polgármester invitálta meg.

A tanár úr az aranyérem mellé egy szép kiállítású könyvet is kapott

-Úton, útfelen rám köszönnek az utcán, de néha meg kell kérdeznem, hogy ki is vagy te barátom? Kiderül, hogy régi-régi tanítvány, aki az ország másik végén boldogul. Máskor megállít valaki az utcán: engem ugyan nem tanított a tanár úr, de Verseghy jártam, jó volt ott diáknak lenni. Bizony más városokban is összefutok volt tanítványaimmal. Jó érzés, hogy máig megmaradt a tisztelet, hogy szívesen ráznak velem kezet.

Peták Kálmán legendás tanára volt a Verseghy gimnáziumnak – mondta köszöntőjében Szolnok polgármestere. – Nem csupán azért, mert kiválóan tanította a matematikát és elismert tanítványai boldogultak a szerzett tudással szerte az országban és a világban, hanem mert tisztességre, kemény munkára, becsületre és rendre nevelte a diákokat. Ezért a legnagyobb tisztelet illeti a sok-sok éven át végzett munkáért.

Szalay Ferenc átadta a Szolnokért emlékérem arany fokozatát a kiváló nevelőnek, pedagógusnak, Peták Kálmánnak.