És már nem először nyit kaput évente egy hétvégi estére kaput a megyeszékhely gyönyörű városházája a nagyközönségnek. Ilyenkor nem a munkatársakhoz érkeznek a polgárok különféle ügyeikkel, hanem a hivatal különféle programokkal várja  azokat, akiket érdekel a zene vagy éppen a tánc.

Ilyenkor a művésztelepen élő alkotók munkáiból nyílik tárlat a mesés hátteret adó díszteremben: festmények, kisplasztikák fogadják a nézelődőket, ahogyan az idén is. Az udvaron hangulatos lámpák alatt asztalok, a közeli étterem finomságokat kínál ételből, italból, míg a színpadon megmutatták magukat a Szoldance sikeres kis táncosai a Szimfonik harsonásaival. Volt zsonglőr, akusztikus zenekar és nosztalgia koncert is. Figyeltek a gyerekekre is, nekik különféle játékokat helyeztek el az udvaron így apraja-nagyja jól érezhette magát.

Szalay Ferenc polgármester rövid köszöntőjében ismét megosztotta abbéli örömét, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben, ami az egykori Szolnok teljes pusztulását festi le, a múzeum régészei rátaláltak az ezerötszáza évek derekán megépült lakóházra, egy kaszárnya falaira, bennük és körülöttük különféle tárgyakkal. Ennek a megtalált városnak vagyunk örökösei, azoknak, akik minden vészen át megőrizték vagy újratelepítették a bajba került Szolnokot. “Mert egy valamit büszkén vallhatunk elődeinkről: sosem adták föl, sosem futamodtak meg a sors elől, de becsülettel helytálltak. Ezért állhatunk ma itt mi, kései utódok, akik – ebben nagy a bizodalmam – többségükben éppen úgy szeretik és segítik ezt a várost, mint az elődök” – Szalay Ferenc ezen gondolatait, köszöntőjét tapssal fogadta a szép számú jelenlévő.