Nem is akármilyen pályát adtak át a barátságtalanná vált időben! A 45×26 méteres rekortán felületen két kosárlabdapályát is fölrajzoltak, hozzá négy palánkot építettek természetesen. De lehet (hosszában) kézilabdázni is, ehhez a két kapu is része volt a pályaépítésnek.

Gumiborítású nekifutó is készült, homokgödörrel a végén, hogy a távolugrók is gyakorolhassanak, de elkészült a kétpályás, hatvanméteres futópálya gumiborítása is, ahol a fölmérések már elvégezhetőek. Jutott pénz a világításra is, így, amíg az idő engedi a szabadtéri sportot, akár egészen későig is pattoghat a labda. Elsősorban a mindennapos testnevelést szolgálja a létesítmény, ennek a hétszázharminc diák örül, de a harminc játékossal munkálkodó kosárlabdázók kényelmesebben gyakorolhatnak most, mint korábban a repedezett, elavult bitumenes pályán, az egykori sportudvarban.

Az építés ötvenöt és fél millióba került, aminek egy részét – 15 milliót – a város teremtette elő, a többit a kosárlabdázók szövetsége adta.

Mint az avatáson rövid beszédet mondó Szalay Ferenc polgármestertől megtudtuk, az építés nem áll meg, mert hamarosan műfüves focipályához fognak, amivel együtt igazi sportcentrummá válik a szandaszőlősi iskola udvara, amit majd nem csak az iskolások használhatnak. A gyerekek fütyültek a szemerkélő esőre, amint az avatás befejeződött, már robogtak is pályára kosárlabdázni, focizni.