Negyvenegy évvel ezelőtt döbbenetes zaj töltötte be Szolnokon a Tóth Ferenc út (ma vitéz Szathmári József utca) környékét. Reggel nyolc óra előtt néhány perccel gázrobbanás döntötte romba az 1-3. számú házat. Tizenhárom ember halt meg a katasztrófában, köztük volt idős nyugdíjas és néhány hónapos csecsemő is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lakók többsége már elment dolgozni, így sikerült elkerülni egy sokkal nagyobb katasztrófát.

Az 1976. november 3-i Néplap tudósításában azt írja: „A károsultakat és a veszélyeztetett épületekben lakók egy részét, összesen huszonkilenc családot a Jubileum téri út, lakhatóvá tett bérházba költöztették és gondoskodtak élelmezésükről, ellátásukról. Az Állami Biztosító családonként ötvenezer forint gyorssegélyt utalt ki a károsultaknak és a Vöröskereszt is segélyben részesítette őket.”

Ma már szinte szokatlan, de név szerint leírták az elhunytak nevét, foglalkozását, illetve a kórházban ápolt sérültek adatait is közölték. Ebből tudhatjuk meg, hogy a szomorú balesetben elhunyt egy testvérpár is, Petőházi Imre és Petőházi Sarolta 14 és 13 évesek voltak. De alighanem sokan gyászolták anyát és gyermekét, a 21 éves Dobos Lászlónét és öthónapos csecsemőjét, Juditot.

A tragédia hírére megmozdult a megye, a kor szokásának megfelelően dolgozói kollektívák jelentkeztek, akik egy ledolgozott kommunista szombatért kapott munkabérüket ajánlották fel a károsultaknak. A megyeszékhely nagyobb üzleteiben, így a bútorboltban, áruházakban jelentősen olcsóbban szerezhették be az elveszett ágyakat, szekrényeket, ruhákat. A helyreállítás terveit is ingyen és soron kívül készítették el a mérnökök, ennek is köszönhetően viszonylag gyorsan sikerült eltakarítani a romokat, s megkezdődhetett az újjáépítés. Mára természetesen már nyomait sem találjuk a régi tragédiának, jobbára már csak az idősek tudják, mi is történt ott negyven esztendővel ezelőtt.