Mivel lassan egyedülálló látványossággá, kulturális programkínálattá válik a Szolnoki Többség nevű művészeti csoport hétvégi tüntetése, gondoltam megnézem, mit is eszik rajta az a sok vidéki ember, akit sikerült elrángatni ezekre.

Nos, legnagyobb szomorúságomra a vidékiek most távol maradtak, viszont végre testközelből láthattam az új ellenzéki vezéreket. Ott volt Radócz Zoltán, akinek mindenről van papírja. Ő egy ilyen gyűjtőféle lehet. Szóval a papírjaiból kiolvasta, hogy Szalay Ferenc nem tiszteli a fákat. Meg tönkre akarja tenni a szoci kormányok idején bezárt Tüdőkórház régi parkját. Aztán az is ebben a papírban, vagy talán valamelyik másikban volt benne, hogy Szalay csak Orbánt szereti. Vagy valami ilyesmi, de az tuti, hogy a szolnokiakat nem szereti. Mert aki ugyebár tönkretesz egy ilyen szép parkot, az nem lehet jó ember. Sőt, az is milyen már, hogy van képe 500 milliót költeni erre a parkra! Háhá, de még azt is uniós pénzből! Hoppá! Kezdtem belelkesedni, de a csúcspont elmaradt a beszédben, ami szerintem hiba volt, mert így szemmel láthatóan néhányaknak forgott a fejében a szónoki mesterfogásnak szánt ellentmondás: ha már tönkreteszi, a büdös francért újítja fel és állítja helyre?!

Szóval meghallgattuk a papíros Radócz Zolit, aki most valamiért kevesebbet tolvajozott. Meg is zavarodtunk ott egy kicsit alkalmi cimborámmal, Bélabával, aki láthatóan rosszkedvűen jött el, mivel a felesége otthon maradt valami hülye sorozatot nézni. Szóval nem értettük, mert most akkor sokszázalék Feri, vagy fagyűlölő? Bélabá szerint most ezzel nem kell foglalkoznunk, amikor a felújított parkba ismét eljövünk tüntetni, akkor tisztázzuk ezt a kérdést Zolival.

Na de félre a rosszkedvet, ballagtunk a buszfordulóhoz, ahol két raklap volt a színpad. Zseniális, mutatni kell, hogy még a színpad is luxus a többségnek Orbán nyomorában! Az ezúttal láthatóan mellékszereplővé züllesztett Györfi Misi üdvözölt minket, majd gyorsan Lukácsi Katit hívta a színpadra. Bélabá szerint ez a lány egy hős, mert szétrobbantotta a kádéemmpét, azokat az istentelen tolvajokat. Szóval Katika, aki jászsági, tehát köze nincs Szolnokhoz, megmagyarázta, mi is lenne jó nekünk! Bélabá fátyolos tekintettel nézett Katikára (nocsak, lehet mégsem véletlenül maradt otthon az asszony?!), hiába no, ő is látja!

Hát igen, látja. Ahogyan látta a pesti, pécsi, fehérvári, meg a franc sem tudta követni honnan jött országos szónokcsoport is. Bizony, Varga Damm, Kórózs, csupa-csupa szolnoki szívvel gondolkodó országos politikus érezte fontosnak jól megmondani, mennyire szörnyű ember ez a Szalay Ferenc, meg a helyi Fidesz, de majd most jön a változás! Érdekes volt, hogy a messziről jött vendégfellépők hangosan kiabáltak a mikrofonba, a helyiek sokkal halkabban agitáltak. Jöttek a megszokott rigmusok a rabszolgatörvényről, a tisztességről, a korrupt Orbánról, meg a nyomorról, szerintem ezt a következő bulin már elég lesz magnóról is leadni. A szolnokiszívű országos pártmuftikon túl a környezetvédelmi szekció is szót kapott, egy halkszavú fiatalember beszélt valamit a légszennyezettségről, de erre már senki sem figyelt oda. Mintha nem lett volna olyan lelkes a hangulat, Györfi Misi néha látványos mosollyal az arcán elküldte a miniszterelnököt nyugdíjba, ám most a kórus sem zengett olyan fényesen, ahogyan azt remélték a szervezők. 

Sajnos nem volt ott a műcivil hitszónok, az új ellenzéknek facebookcsoportos civilséget toborzó Ligeti József, lám-lám, még ő sem bírja ezt a tünticunamit! Nem is tette szóvá senki, hogy egy betört üvegű buszmegállónál ácsorgott a tömeg, csak halkan merem remélni, nem a menet közben száz fő alá csökkent tömeg volt a tettes. Na de ott volt Szekeres Éva, aki állítólag a Momentum szolnoki halljakendje! Na ő például igyekszik, készül, hogy felnőjön a fővárosi hivatásos politikusokhoz, de most sem sikerült igazán érthetően elmondania, mit is szeretne. Bélabá legyintett is, nem egy Katika az Éva! 

Öreg cimborám szerint egyébként tényleg feudálvilág van már nálunk. Mivel látta, hogy nem értem, legyintett, csak figyeljek! Figyeltem, de csak nem derült ki, így feszítő hiányérzettel indultam haza. Útközben Bélabá még letolt két felest a kontómra az egyik kocsmában, kicsit szidtuk a rendszert, utána büszkén megállapította az öreg, hogy hiába no, ez egy ellenálló város, itt most is volt tüntetés, bezzeg máshol! Tudod komám, itt még a tanácsköztársaság is tovább tartott! Hát ja! Tovább… (Isz)