Szép ez a hagyományőrző és a történelmi tudást segítő hadijáték Szolnokon. Az idő is kegyes volt a több ezer emberhez: napsütésben dördültek el az ágyúk mindkét oldalon, császárit lőttek a honvédek, honvédekre tüzeltek a császáriak. Mint egykoron, 1849. március ötödikén. Mivel korábban az osztrákok elfoglalták Szolnokot és az egyetlen híd mindkét oldalát a markukban tartották, szükséges volt a veszni látszó szabadságharcot jobbra fordítani. Nos, ez Damjanich vezetésével sikerült is, legelébb Szolnoknál, amit sűrű ködben értek el a honvédek, így a védők csak későn eszmélhettek.

Az indóház környékére összpontosították erőiket a császáriak, nagyjából oda, ahol most a hadijátékkal fölidézték az akkori katonai műveleteket. Damjanich ugyan várta Vécsey tábornok segítő támadását, de ez elmaradni látszott, így ágyútűzben, igazi huszáros rohammal elfoglalták Szolnokot. A “munka” dandárja ugyan már elvégeztetett, amikor is Vécsey hadai is megérkeztek, ők meg egy osztrák lovasdandárt szorítottak neki a Zagyvának, sok császári vérét ontva.

Ezrek gyűltek a Tisza partjára, jókora tömeg a Tiszavirág hídról nézte az ártéri eseményeket, amiben – nem meglepő módon – a magyar honvédek győztek.