A kis elefántbika súlya körülbelül 85 kilogramm, anyja tudja táplálni. Az első 7-10 napban szorosan az anyja mellett tartózkodik. Csak 3-4 éves korában válik le végleg az anyjától.

A világ több mint 1200 állatfaját fenyegeti a kihalás élőhelyeik több mint 90 százalékában – idéz egy új kutatást a The Guardian online kiadása.

Az ausztrál Queenslandi Egyetem és az amerikai Wildlife Conservation Society vadvédő szervezet tudósai feltérképezték a madarakat, emlősöket és kétéltűeket fenyegető veszélyeket, hogy megállapíthassák, élőhelyük mekkora részét sújtják a fajpusztulás ismert tényezői.

A PLOS Biology című tudományos lap friss számában közzétett tanulmányt ugyanaz a csoport készítette, amelyik kimutatta, hogy a világ megmaradt vadonjainak 70 százalékáért csupán öt ország felelős.

Az új kutatás feltérképezte, hol vannak a gócpontok, amelyeket leginkább fenyeget a mezőgazdaság, az urbanizáció, az éjszakai fények, a vízi és szárazföldi utak, a vasutak és a népsűrűség, valamint hol vannak az érintetlen területek, ahogy a fenyegetések elől menedéket találhatnak a fajok.

Azt találták, hogy a vizsgált vadon élő fajok többségének élőhelyén a fenyegetés “kiterjedt” volt, ami “erősen leszűkítette azt a területet, “ahol fennmaradhat a faj”.

Aggasztónak ítélték 1237 faj – a vizsgált fajok majdnem negyedének – helyzetét, ezek egyedeinek több mint 90 százalékát sújtják az ismert fenyegetések.

A legrosszabb helyzetben 395 faj – a vizsgált fajok 7 százaléka – van, ezeket legalább egy súlyos veszély fenyegeti minden élőhelyén.

A veszélyek leginkább az emlősökre leselkednek, fajaik 52 százalékánál okoztak populációcsökkenést az említett tényezők.

Nem térképezték fel két nagy veszély, a betegségek és a globális felmelegedés hatásait, mert ezek minden fajt fenyegetnek. Az emberi tevékenység hatásai a vizsgált szárazföldi fajok 84 százalékát sújtják.

A leginkább érintett öt ország Délkelet-Ázsiában volt, Malajzia után Brunei és Szingapúr következett a toplistán.

A legnagyobb területű “menedékek” szintén Délkelet-Ázsiában, valamint Amazónia őserdeiben, az Andok egyes részein és a Nyugat-Afrikai Libériában találhatók.

James Allan, a tanulmány vezető szerzője, a Queenslandi Egyetem doktori hallgatója szerint van ok az optimizmusra, hiszen “környezetvédelmi intézkedésekkel az összes vizsgált fenyegetés megállítható”.