London United – Szolnoki Kosárlabda Akadémia 89-87 (19-15, 20-29, 23-29, 27-14)

SZOLNOK: Várbíró 6, Orbán 21/9, Gilszki 24/12, Csornai 2, Arabo 6. Csere: Pallai 23/6, Verba 1, Csák 2, Bella 2, Csomós. Edző: Honti Viktor

A rájátszáshoz érkezett a EYBL nemzetközi kosárlabda bajnokság közép-európai csoportja az U20-asok mezőnyében. A Szolnoki Kosárlabda Akadémia nem kis bravúrral az U18-as csapatával jutott be a pécsi helyosztóra, ahol elsőként egy londoni csapattal találkoztak Pallai Tamásék.

Ahogyan azt várni lehetett, nem elsősorban a kombinatív játékra épített az ellenfél, kiváló fizikai képeségű külső embereikre építve az egy-egy elleni játékra építettek, s ha érkezett a védelemben a besegítés, akkor belépő társnak leosztva próbáltak kosarat szerezni.

Ezzel szemben a szolnokiak sokkal jobban hagyatkoztak a csapatjátékra, s helyenként kifejezetten jó kosárlabdát mutatva az átmeneti játékokban, a rendezetlen védelem ellen is szép dolgokat csináltak Gilszki Erikék. A fegyelmet persze szokni és tanulni kell, így fordulhatott elő, hogy bár a kosárlabdából láthatóan többet tudtak a szolnokiak, az első negyedben még a londoniak vezettek négy ponttal (19-15). A fordulat a második húsz percben állt be, amikoris Honti Viktor rendet tett a fejekben, néhány kivételtől eltekintve remekül hatástalanították az angolok támadásait. Egyedül a letámadás okozott időnként fejtörést, de némi megingás után fokozatosan ellépett ellenfelétől a Szolnok. Ám elég volt néhány könnyelműen befejezett támadás, egy-két elhamarkodott dobás, s a nagyszünetre mindössze három pont maradt az Akadémia előnyéből.

A fordulás után állva hagyták ellenfelüket Várbíróék, könnyédén szerezték kosaraikat, s már-már lerendezték az összes fontos kérdést, de 50-68-as vezetés után ismét jött a hullámvölgy, s az angolok látható távolságra jöttek fel az utolsó negyed előtt (64-73).

Nem igazán találta továbbra sem a saját játékát a Szolnok, de legalább a saját palánkja alatt nem engedett könnyű kosarakat. A mérkőzés utolsó nagy fordulata a záró negyed felénél következett el, ekkor időt kértek az angolok. Innentől, ha lehetett, még szigorúbb és intenzívebb letámadásba kezdtek, olyanba, amilyennel még nem találkozott a magyar csapat. A labdákat sorra adták el már a támadótérfélen Várbíróék, amit kíméletlenül kihasznált az ellenfél, s a játékrész utolsó percére megfordították az állást, így ők kezdték győzelemmel a pécsi tornát.