Atomerőmű SE – Szolnoki Olaj KK 97-103 (16-21, 28-19, 27-29, 26-34)

Rájátszás, negyeddöntő, 2. mérkőzés
Paks, ASE Sportcsarnok
V.: Kapitány G., Praksch P., Nagy V. (Páli dr. K.)

ASE: Kovács Ák. 9, Norfleet 10/3, Henton 15/6, Eilingsfeld 14/3, Jevtovics 8. Csere: Ruják 15/12, Faust 22/3, Horváth K. -, Medve 4.

Szolnok: Vojvoda 36/12, Airington 9, Rudner 7/3, N. Milosevics 13, Tóth Á. 14. Csere: Malesevics 17/6, Kovács P. 3, Andric 4, Frank -.

Szépen lassan a hősies jelző is elkoptatottá válik a Szolnoki Olaj KK kosárlabdázóival kapcsolatban. Ez a szezon a klub történetében egyedülálóan sok sérülést hozott eddig, hiszen hónapokig harcképtelen volt Airington, a kupadöntő első napján súlyos sérülést szenvedett a gárda egyik vezére, Strahinja Milosevic (alighanem a pályafutása is befejeződött achillesín szakadása miatt), Kovács Péternek eltört a lábfejében egy csont (csak néhány meccs óta térhetett vissza), Benke Szilárd pedig porcműtéte után ebben a szezonban nem állhat már Dragan Aleksic rendelkezésére. Andrew Rowsey aztán egy családi probléma miatt hazautazott, s nem is jön már vissza. Ha pedig ez nem lenne elég, a szezon végére Luksa Andric háta is egyre elviselhetetlenebbül fáj, a negyeddöntő eddigi két meccsén csak becsületből vállalt néhány percnyi játékot.

Ehhez képest a kupadöntőt, még Benkével a sorokban, parádézva nyerték Vojvodáék. Az új játékosok szerződtetése miatt Dragan Aleksicnek is rendkívül nehéz dolga volt, hiszen újra össze kellett rakni egy rendszert, ami a hiányzókkal szinte tökéletesen működött, az újakra viszont egyáltalán nem volt átültethető. Így aztán az alapszakasz végén és a középszakaszban botladozott a gárda, s mikor Vojvoda Dávid is kiesett egy kisebb sérülés miatt, tulajdonképpen el is dőlt: a harmadik helyről kezdheti a rájátszást a bajnoki cím védője.

Az első ellenfél a Paks, melyet szombaton egy dudaszós triplával, s Vojvoda Dávid sokadik extrájával tudott legyőzni az Olaj. Ilyen előzmények után nem sokan jósoltak szolnoki győzelmet Pakson, ott, ahol Branislav Dzunic érkezésével stabilabb lett az egyébként magyar szinten a legjobbak közé tartozó játékosállomány.

Ennek ellenére jobban kezdett a Szolnok az atomvárosban, s Vojvoda vezetésével öt ponttal meglépett ellenfelétől. Helyenként egész jól játszottak Kovács Péterék, az első meccsből tanulva nem engedték, hogy a Paks a rohanós játékát játssza.

A második tízperc kis híján fordulatot hozott a mérkőzésbe, ugyanis az amúgy is kevés felnőtt játékossal rendelkező Olaj amerikaija, Airington begyűjtötte negyedik hibáját. Így aztán tovább szűkült az amúgy sem bőséges minőségi rotáció. Az átmeneti zavar azonban nem szegte kedvét az Olajnak, s Vojvoda Dávid vezetésével a Paks nyomába eredt. Tóth Ádám nagyszerűen pótolta Andricot, Malasevic ponterős volt, s Rudner Gábor is az első mérkőzésen mutatott játékát hozta, s ezúttal még hét pontot is betett a közösbe!

Így aztán az sem zavarta meg a szolnokiakat, hogy Rudner, Malasevic és Milosevic kipontozódott, Luksa Andricot pedig második sportszerűtlenje után kiállították a játékvezetők. Volt ugyanis a csapatnak egy Vojvoda Dávidja, aki ezen a mérkőzésen is igazolta klasszisát. Hiába dobott 53 pontot a második félidőben a házigazda, ha az Olaj 65-öt szerzett, s az elképesztő dobópárbajban megérdemelten győzött, s került egyetlen győzelemnyire az elődöntőtől. Vojvoda Dávid 36 pontot vállalt a 103-ból, dobott négy triplát, kiharcolt 10 faultot, adott öt gólpasszt, leszedett öt lepattanót, mindez 43-as teljesítményindexet jelent.

Érdemes néhány szót ejtenünk külön is Vojvoda Dávidról. A Szolnoki Olaj KK történetének egyik, ha nem a legjobb játékosa elképesztő teljesítményt mutat meccsről meccsre, gyakorlatilag foghatatlan, s lényegében egyedül viszi a hátán megfogyatkozó csapatát. Voja Szolnokon európai szintű klasszissá nőtte ki magát, remekül irányít, rengeteg gólpasszt ad, lepattanózik, igazi vezérré vált klubjában és a válogatottban egyaránt. Ő lehet a záloga annak, hogy ez az esztendő se fejeződjön be szolnoki bajnoki érem nélkül.