Ülök a játszótér padján, az unokám figyelem, ahogy édesanyjával-édesapjával homokozik, ahogy próbálkozik a szavakkal és látom a boldog, felhőtlen mosolyát, bárkire is néz. Látom és tudom, hogy szeretetben él, ezért szeretet is ad bárkinek, aki felé fordul.

Látom a sok fiatal anyukát, akik fedetlen vállal, vékony trikókban  élvezik a késő tavaszi napfényt, egyikük feje sincs súlyos kendőkbe csavarva, nincs az arcuk félig vagy egészen eltakarva. Talán nem is bírnák ki, de nekik nem is kell bírniuk, mert ez itt nem olyan világ, ahol a fedetlen női vállakat akár veréssel is büntetnék, ez nem olyan világ, ahol a nőknek nem lehet teste, csupán csak valami fekete leplek alatt sejthető a valóság. Ez, itt nem ilyen világ. Itt sok minden jól látszik a valóságból, az emberből.

Nézem az unokám édesanyját, tanult ember, mai nő és nézem a fiunkat, ahogy odahajol kettejük fölé és egy-egy leheletnyi puszit nyom a homlokukra. Szabadon, nyíltan, nyilvánosan. Hálás és tündéri mosolyt kap mindkettejüktől. Éppen így nézett engem is anyám azon az egykor volt játszótéren, ahol még szálkás deszka övezte a homokozót, ahol a hozzám hasonlókkal ástunk a vizesebb rétegig, hogy a fémformákba „sütit” paskolhassunk. Mit sem tudtam még kereszténységről, muszlim világról, török dúlásról. Anyám a jövőmet nézte, amikor engem látott.

Talán ugyanezt érezte, amit én most. Hogy az a kicsi ember ott a homokozóban még mit sem tud a világról, de azt a világot, ami körülvesz bennünket, nekünk kell számukra tökéletesen biztonságossá, megélhetővé – minden szándékunk szerint boldogan megélhetővé – tennünk. Anyám is így akarta. És meg is tette, amit megtehetett ezért.

Gyereknap van. Micsoda véletlen, hogy éppen a jövőről kell szavaznunk ezen a napon! Gyereknap, jövőnap. Mert ha rosszul döntünk ezen a szavazáson szerte Európában, akkor belátható időn belül sötét lebernyegekbe öltöztetik a nőket, a szeretet eltűnik a szemünk elől, évezredes hitek templomai dőlnek le és nem szól majd a déli harangszó. Behódoltatnak és „maradékaink” behódolnak, nekik már nem lesz választásuk. Most tehetünk ez ellen a jövő ellen. Most.

Tényleg! Voltak már szavazni?

hz