Pécsi VSK-Veolia – Szolnoki Olaj KK 96-77 (28-18, 28-13, 24-24, 16-22)

Játékvezetők: Cziffra Cs., dr. Mészáros B., Minár L.

PVSK: Pongó 4, Taylor 13/9, Csirics 14/6, Budimir 12/9, Horti 10. Csere: Wright 8, Antóni 19/18, Bíró 4, Berkics -, Olasz 4, Dragasevic 4, Demeter 4. Vezetőedző: Csirke Ferenc

Olaj: Airington 12/6, Vojvoda 5, Malesevics 15/3, N. Milosevic 19/6, Taiwo 11. Csere: Frank 3/3, Csák 9/3, Rudner 3/3, Frikker -. Vezetőedző: Dragan Alekszics

Ünnepelni érkeztek a pécsi szurkolók, méghozzá a várt fiesztához mért óriási létszámban. Tóth Ádám sérülése továbbra sem jött rendbe, így a center bár elutazott Baranyába, át is öltözött, bevetése szóba sem jöhetett. A fiatal Pallai Tamás pedig az U18-as válogatott nyári felkészülésének indulása miatt nem volt a keretben.

Az első negyedben még tudtuk tartani az iramot az újfent extrán dobó pécsiekkel, a folytatásban már nem. Taylor eddigi önmagához képest kifejezetten visszafogott volt, azonban így sem maradt dobógép nélkül a PVSK. Antóni Csanád ihletett állapotban szórta a triplákat sarokból, középről, 45 fokban, mindenhonnan.

Természetesen a történelmi mélységű sérüléssorozat a szezon utolsó meccsén is kitartott, hiszen előbb Malesevics szenvedett kisebb csuklósérülést, majd Rudner maradt a földön egy ütközés után. Nem is tudta saját lábán elhagyni a pályát. Éjszaka Szolnokon megröntgenezték: szerencsére nem komoly a baj, „csak” a bokaszalagja nyúlt meg, így két hét pihenőt kell tartania.

Korszakzáró szezonját egy katartikus kupagyőzelemmel és egy olyan negyedik hellyel zárta a csapat, amely a sérüléscunami ismeretében inkább kalapemelést érdemel, semmint kesergést.