Legendák jártak városszerte a 2002 és 2006 között regnáló szolnoki szocialista városvezetésről. Na, nem csupán amiatt, mert hatalmas adósságot hagyva, gyakorlatilag semmit sem csinálva ücsörögték végig a nekik szabott négy évet, hanem az akkori alpolgármester, Radócz Zoltán hihetetlen hangulatingadozásai, üvöltözései, fenyegetőzései miatt. A dolgozók elmondása szerint rettegtek tőle az emberek. Aligha véletlen, hogy még saját alpolgármestertársai sem nagyon álltak vele szóba, előfordult olyan is, hogy Radócz iktatott levélben kommunikált a szomszédos irodában ülő alpolgármester kollégájával! Nem is csoda aztán, hogy a történet végén saját polgármesterüket, Botka Lajosnét buktatták meg a szocik úgy, hogy tudtán kívül mást kértek fel indulónak a választásra.

Álljon itt egy történet annak igazolására, ki is készülne ismét a városházára.

Tulajdonképpen a sors furcsa fintora lett volna, ha Radócz Zoltánt a Széchenyi városrész önkormányzati képviselőjének jelölte volna Gyurcsány Ferenc. A DK ellenzéki oldalon egyre nagyobb hatalmú vezére végül úgy döntött, inkább saját emberét indítja a körzetben. Persze az őszödi Böszme aligha tudta, hogy Radócz Zoltán alpolgármesterként egyetlen széchenyis ügyben, egy járdaépítésben ígért segítséget az ott lakóknak, majd igen durván, megalázva a szervezőmunkában szorgoskodó idős lakót, nem csinált semmit. Ez az idős lakó D. Károly volt, aki ma már nyolcvanas éveiben járó, pártpolitikai elfogultsággal nem vádolható, közismert lokálpatrióta. Erről a Radócz Zoltánt tökéletesen bemutató esetről meg is emlékezett egy levelében, amit elküldött a balliberális oldal polgármesterjelöltjének. Ebből idézünk:

„Alpolgármester voltál, amikor hivatalodban megkerestelek és megkérdeztem, hogy ha önerős gyalogjárda építést szervezek, az önkormányzat helyszínre szállítva tudja-e az úsztatott betont biztosítani. Egyértelműi válaszod, volt, hogy igen és vállalod, csak szervezzem meg. Megszerveztem 5 utcában, úgy, hogy minden kertes családi ház tulajdonosa aláírásával vállalta, hogy a lapjárdát felszedi, tükröt készít, és helyszínre szállításkor bedolgozza gyalogjárdának és utána kezeli. Amikor megkaptad az egyértelmű dokumentációt, egy hamis trükkel elutasítottad, hogy tudomásodra jutott: többen visszaléptek és nem vállalják.

Erre én újra megszerveztem és újra személyenként aláírattam, hogy vállalják az önerős gyalogjárda építéssel kapcsolatos munkát a kertes családi házuk előtt. Ismét megkaptad újból a dokumentációt és ráültél az aktára. Bejelentkezett hozzád az ügyben S. Imre  akkori SZDSZ-es önkormányzati képviselő jelölt, akivel a munkát szerveztem. S. Imrével elmentem én is, mivel én voltam a felelős szervező és a dokumentumok elkészítője. Amikor megjelentünk, megkérdezted tőlem, hogy te be vagy jelentkezve hozzám Karcsi bácsi? Válaszoltam, hogy nem, de mivel főszervező vagyok, az estleges kérdésekre én tudok csak választ adni.

Rám förmedtél és kizavartál, mint egy koszos kutyát. AZ ILYEN MEGALÁZTATÁST SOHASEM LEHET ELFELEJTENI.”

Úgyhogy a járdából semmi nem lett, Karcsi bácsi pedig, ősz fejjel egy keserű tapasztalattal lett gazdagabb: Radócz Zoltán ígérete semmit sem ér. D. Károly, nem csomagolva véleményét, le is írta Radócznak a sommás álláspontját:

„Ha szereted Szolnokot és kész vagy a szolgálatára, akkor megelégednél azzal, hogy továbbra is önkormányzati képviselő lehessél pártod listájáról. A tehetséged, képességed és felkészültséged alapján többre úgysem vagy képes, ezt el kell ismerned. Volt lehetőséged a polgármesteri jogkört is gyakorolni korábbi ciklusban, és akkor bizonyítottad be alkalmatlanságod. A város, a lakói érdekeit nem tudtad a fejlődés, az előrehaladás prioritásaként kezelni, hanem előtérbe helyezted mindig a te kicsinyes érdekeidet.”

Ehhez már csak annyit tudunk hozzátenni: no comment…