Alig néhány napja maradt 1956. október 23-a után az új rendben bizakodóknak, hogy megpróbálják a lehetetlent: a szovjet csapatokkal a nyakukban egy másik világot építeni. Ha nem is volt minden tökéletesen világos a teendők felől, ha nem is állt össze teljes egységgé egy lehetséges új ideológia a fojtogató kommunista eszme ellen, ha tudták is, hogy amott a rettenetes túlerő, ők mégis…Fegyvert ragadtak, barrikádot építettek, megpróbáltak ellenállni, noha reménytelenül.

A szovjet csapatok 1956. november 4-én fordultak igazán szembe a magyar forradalommal, körülzárva a laktanyákat, repülőtereket, elfogták a honvéd vezérkart, Kádár bejelentette a munkás-paraszt kormány megalakulását, miközben még a törvényesen megválasztott Nagy Imre-kormány volt a hatalom birtokosa. Magát a miniszterelnököt, Nagy Imrét utóbb hátborzongató kirakat-perben halálra ítélték…

A megtorlás valójában már november 4-én megkezdődött és még hónapokon át tartott, de a legendás Corvin-köziek, Széna tériek, a mosonmagyaróvári vagy a salgótarjáni gyilkos sortüzek mártírjaira emlékezni kötelessége az utókornak – ezen a gyászos napon országszerte minden megemlékezésen ezt nyomatékkal mondják a szónokok.

Szolnokon is – az ’56-sok terén – mécseseket, gyertyákat gyújtottak az emlékezők.