Se itt, se ott nagy hozsánna nincsen. Ki ezt, ki azt vette tudomásul. Jóllehet a győri ütközet előtt azért zengtek az ellenzéki harangok: jobbak vagyunk, az összefogás, lám, milyen erős, csökkent a Fidesz fölénye…Jelentem: nem csökkent. Győrben semmiképpen. Sőt! Ahogy a helyhatósági választások óta éjjel-nappal harangozott ellenzéki összefogás sem ért az égig. Győrben nem.

Nem vitás, volt némi meghökkentség kormány oldalon az őszi választások után. Túl sok helyütt lett valósággá a tűz és víz összefogása, a szélsőbal és a szélsőjobb összeborulása, ami addig elképzelhetetlen volt a honban, de még a szűkebb pátriákban is. Aztán itt-ott valósággá lett. A zsolozsma: vége a Fidesznek, ha összefogunk bajtársak-elvtársak, akkor leválthatjuk Orbán Viktort.

Győrben nem segített a „lyobbikos”, meg „gyurcsányfletós” karöltés, pedig akkora volt a hendikepp a kormányoldalon, hogy mindenki be volt borkaizva tiszta erőből. Talán egy korábbi  határozott lépés nem ártott volna ebben a farizeus világban: Borkait jóval korábban el kellett volna engedni még akkor is, ha hajszállal, de az óriási erkölcsi teher ellenére is újra megnyerte Győr „bársonyszékét”. Ez azért jelentett valamit. Azt, hogy nem Orbán Viktor az ellenfél egy nagyvárosi választáson. Például. Hanem egy párt, akár a kormányoldalról, akár a képtelenség-összefogás, a horror koalíció sokadalma. Utóbbi Győrben, a győri ütközetben elvérzett. Ez ma arra bizonyíték, hogy a választó nem vesz be minden maszlagot, csak mert a politikai kedvencei szeretnék azt neki nagy adagokban a torkán lenyomni.

Talán olvashattak eleget a másutt sem felhőtlen önkormányzati testületekről, ahol megy vadul a honorárium emelés, a cégvezetői pozíciók fölfalása egymás elől, a martalócmunka. Még akkor is kiosztják a pozíciókat, ha annak törvényi akadálya van. Majd lesz valahogy. Csak habzsoljunk, tobzódjunk. Álljunk bosszút.

Szolnokon Radócz szocialistát visszahívták külsős szakértői státusából az övéi, a valaha jobbikos háttérember játékszerül kapta – állítólag – a városi tévét. Hiszen ahhoz is ért a minden mellett. Vannak még státusok, azokért megy a láthatatlan harc, abban kell alkudozni, ígérni, elfogadni, hogy azután talán a munka is elinduljon. Ebben a belső adok-kapokban válik majd mindenütt igazán világossá, hogy mi is ez a nagy összefogás. Hogy mit ér és hogy meddig ér. Hogy mit kér és mit ígért. De legfőképpen, hogy mire képes.

A Jobbik a pörformansz királyt, Jakab Pétert emelte pajzsra a minap, aki világosan leszögezte, hogy: Gyurcsánnyal nem. Már pedig ő a DK erős embere, Jakab rá emelte a „kardját”. Jakab mögött nincs múlt, Gyurcsány mögött bőven. A Jobbiknak elég volt egy-két cirkusz a parlamentben és azon kívül, hogy új vezérüket, Jakabot megkoronázzák a balra kanyarodott, egykori jobboldali pártban. Mátyást a legenda szerint a Duna jegén koronázták királlyá. Jakab a maradék Jobbikot viszi jégre?

Győr üzent, érti, aki érti.

hz