Húsz esztendeje, január 30-án átszakadt a nagybányai Aurul céghez tartozó bánya ülepítő tavának gátja. Onnan nagyjából százezert tonna ciánnal szennyezet zagy került az élővizekbe, majd a Tiszába, amelyben – többihez hasonlóan – a teljes élővilág kipusztult. Több tízezer tonna hal, a növényzet, a vizi mikroroganizmusok teljessége odaveszett, egyben pedig a folyómenti települések ivóvize is súlyos mérgezést szenvedett, ihatatlanná vált.

A veszedelmes és pusztító szennyhullám két hét alatt vonult végig a folyón. A szakemberek úgy számolták, hogy a folyó élővilágának legalább húsz esztendőre van szüksége, hogy talpraálljon – mondta a pénteki megemlékezésen Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere. Erős összefogás kellett ahoz, hogy a nehézségeken úrrá legyen sok-sok folyóparti település. Hogy ez az életveszélyes szerencsétlenség többé ne fordulhasson elő, abban része lesz azoknak a diákoknak, akik részt vettek a megemlékezésen, mert ők viszik tovább az egykori tragikus események történetét és tehetnek a hasonló szörnyűségek ellen a megelőzéssel.

A szennyezést követő árhullám “kimosta” a mérgezés javát a Tiszából, a következő évben pedig addig alig látott méretű virágzás indult: a kérészek több helyütt ellepték a folyót, ahogy addig is, csak szokatlanul nagy mennyiségben. A szakemberek elképzelésével ellentétben, a Tisza két-három év alatt “föltámasztotta” magát, csupán az üledékben megbúvó nehézfémekkel nem bírkózott meg, de az élővilág tökéletesen megújult. A pénteki megemlékezésen szokás szerint koszorúkat, virágokat dobtak a folyóba a jelenlévők.

A hatalmas természeti katasztrófa emberéletet nem követelt, de súlyos figyelmeztetés volt, hogy mit okozhat egy veszélyes technológia és az emberi felelőtlenség. Magyarország kártérítési igényét a román állam és a szennyezést okozó cég “együttműködése” révén nem érvényesíthette, ahogyan más, érintett országok sem.