Nem vagy vakon, láttad, hogy nyaranta már Szolnok is igyekszik utolérni magát ezen a téren, hiszen a fesztiválok országában egy magát komolyan vevő város nem engedheti meg, hogy kimaradjon a „buliból”, amivel 35 éves kor alatt is helyben tartja az érdeklődést.
Vagy legalábbis megpróbálja. Hasítgatjuk a szeleteket a szórakoztatóipar tortájából, egyelőre még óvatosba’, de már az is dicséretes, hogy nekiveselkedtünk. Tudom, hogy te is buksz ezekre a hívószavakra, hogy ’nyáron minden nap szombat’, lehetünk álszentek, mondhatjuk, hogy a fiatalokat már nem ez fogja meg, az én gyerekem nem, stb. De. Ez nagyon is megfogja. A tiédet is. Ahogy téged is megfogott anno a közösségi (együtt)lét – no, nem ilyen formában, de emlékezz csak a RapLaborra, a Killerre, a Matróz diszkóra! A helyek jönnek-mennek, manapság mondjuk már inkább mennek (a levesbe), koncerthelyszínből is az az egyetlen, csodálatos Ragacs… akarom mondani Váróterem maradt, annak minden előnyével, és inkább hátrányával, szóval ebben a tekintetben üdvös látni azokat, akik próbálkoznak, hogy egy kicsit araszoljunk a bjudapeszt nightlife irányába: a nemrég felpimpelt TiszapArt mozi igyekszik utat törni, mint egy kisvárosi viszonylatban megálmodott romkocsma(szerű intézmény), de az sem feltétlenül a fiatalok „játszótere”.
Akkor mi a fiatalok játszótere? Hol kapcsolódnak ki manapság Szolnokon, azon kívül, hogy a Tiszavirág híd lábánál tolják a boomboxokat? Adunk nekik elég teret, valami olyat, ami felkelti a figyelmüket? Kimennek egyáltalán a virtuális térből, hogy valódi közösségben legyenek, vagy csak Instagram, TikTok, Whatsapp ezerrel, mintha nem lenne holnap, ott úgyis minden és mindenki ott van, hiába is terelnénk őket valamerre, nincs már olyan út, amit „örökölhetnek”, legalábbis ebben a tekintetben? Ezt nem mondhatod komolyan, halla(t)ni kellene a hangjukat, mert igény biztosan lenne rá…
Több Tiszavirág Fesztivált, több ProVakációt, több Palacsintafesztivált, minőségi szórakozóhelyeket teremteni feladat, az igényeiket, ezzel párhuzamosan a város teherbírását felmérni feladat, a fővárosi, és az egyetemvárosokban (tudom-tudom) látható példákat magunkévá tenni, a befektetésektől nem megretteni, a marketinggel, a külsőségekkel, a kommunikációval törődni, na ezek valóban feladatok. És egyelőre még nem azoké, akik ezeknek – remélhetőleg – a haszonélvezői lesznek…
