Hosszútávú távolságtartásokban

A #covid19 sajnálatos “világuralma” után az egyik legtrendibb hashtag mostanában a #socialdistancing Twitteren. Közösségi távolságtartás. Micsoda hülye szókapcsolat…

… és mégis, ez lesz az a fogalom, ami meghatározza a következő x hónapunkat. Látjuk, ahogy fiatal felnőttek, mint egy ketrec előtt, úgy állnak, és rakják le a vásárfiát a kerítés túloldalán botladozó nagymamának, látjuk, ahogy fiatal gyerekek merednek értetlenül a piros-fehér szalagokra, amikkel körbekerítették a sportpályaként funkcionáló grundjaikat, látjuk a bizalmatlanságot az emberek szemében, akik korábban meg-megálltak beszélni egymással a kedvenc boltjuk zöldségespultjánál, most inkább leszegett fejjel sietnek tovább.

Közösségi távolságtartás. Ezt is túléljük. És talán úgy éljük túl, hogy közben megtanulunk értékelni bizonyos dolgokat, amiket a képernyőkre meredve nem igazán lehetett. Ugyan most is a képernyőkre meredünk, de hatalmas különbség, hogy az idő nagy részében kényszerből tesszük, a lélegző közösségektől tényleg távol, hátha ezzel gyorsabban odatekerhetünk ennek a szarviharnak a fináléjához… 

Éljenek az otthoni sorozatozások, éljenek a változatos programok, éljen a home time, ha már ezzel tesszük a legjobbat magunknak, a környezetünknek, a világnak. Btw, kicsit böngészve azért Szolnokkal kapcsolatban is lehet találni olyasmit, ami ideig-óráig lekötheti a figyelmet:

virtuális légitúra a váors felett, check
virtuális séta a Reptárban, check
Tiszavirág fesztiválos interjúk/koncertek, check
Charley nénje a Szigligeti Színház tavalyi évadából, check

Mondjátok, ha beleütköztök bármi helyi aktivitásba, ezek terjedjenek, ne a korona!

Megosztás:

További hírek:

Vállalkozó kedv?!

A jövő az agyament(nek) tűnő kezdeményezéseké, most kaphat gellert egy-egy olyan ötlet a kreatív elmékben,

All Rights Reserved © 2020