Home office-ban sincs mackónadrág!

Spirituális alkat, de hisz a család napi rutinjában, színészként nagyon kritikus néző, ennek ellenére a Netflix nála is pörög, a Facebookot utálja, közszereplőként viszont minden jó ügy mellé odaáll, legyen az bármilyen platformon. Interjú Barabás Botonddal.


… mintha futottál volna.
Eltaláltad, szaladtam egyet, ezzel tartom karban magam, minden nap futok, most viszont nekirugaszkodtunk a melónak is. Eddig csend volt a színházban, nem nagyon tudtuk, hogy merre, hogyan tovább, de április 2-án elindult egy aktív munka. A következő évad egyik darabja van terítéken, online! Egy műhelytitkot is elárulok, és nem, nem áprilisi tréfának szánom: elkezdtünk próbálni egy mesét is, amit nyárig mindenképpen szeretnénk bemutatni valamilyen formában. A gyerekek imádni fogják!

Home office a színtársulatnál, nem furcsa ez?
Szerinted?

Azt mondanám, hogy borzasztó lehet feldolgozni annak, aki a “deszkákon” éli az életét. Azért a nappali parkettája nem ugyanaz…
Nagyon nem. Most kezdjük tanulgatni a lehetőségeket, élni az online eszközökkel, szóval egyfajta útkeresési fázisban járunk, bár esetünkben talán inkább a hangkeresés lehet a megfelelő kifejezés. Próbáljuk feltérképezni, megtalálni a csatornákat a nézőinkhez, mert a kapcsolatunk elég tragikus hirtelenséggel szakadt meg velük, persze ezt a járvány idején a legtöbb ember megtapasztalja, nem kell hozzá színésznek lennie. Talán annyiban más a mi helyzetünk, hogy színház közönség nélkül nincs. Elfogadjuk ezt a sajnálatos állapotot, nem tudunk, nem is akarunk szembe menni vele, mindenesetre próbálkozunk, hogy valamilyen formában tudjunk szólni hozzájuk. 

Egyszóval túléltek.
Mondhatjuk, igen, de ennél azért többről van szó. A színház a pillanat művészete, egy kreatív szakma, minden lehetséges opciót ki fogunk használni, hogy a nézők fejében maradjunk. Ezért készülünk például azzal a mesével, amit említettem, de akad más is a tarsolyban, egy komolyabb volumenű sztori, ami jelen pillanatban kezdeti átolvasási/átírási fázisban tart. Itt ugyanakkor mérlegelni kell jogi/pénzügyi szempontokat is, hiszen minden előadó, aki otthon ül, és a saját gazdasági válságával küzd, egy biztos bevételi forrással számol: a jogdíjakkal.

Tehát nem éri meg mondjuk a Szigligetinek mindent is közzé tenni, hiszen az jobbára csak kiadást szül.
Szűk a kör, hogy mit lehet és mit nem lehet kigazdálkodni ebben a periódusban, de ezt nem az én tisztem eldönteni. A naprakész információkat közölni fogjuk a weboldalunkon és a Facebookon is, ott érdemes tájékozódni.

Apropó, Facebook...
Jajj, ne facebookozzatok, senki ne facebookozzon, csak a színház oldalát kövessétek! A sok álhír, gerjesztés, blődség, amivel ott szembesülünk, tönkreteszi a belső világunkat, ideget ad… Ha nagyon kívánom a közösséget ilyen formában, akkor százszor inkább Instagram. 

A család, a lányaid hozzászoktak már ahhoz a faramuci helyzethez, hogy apán lóghatnak napközben, és még este is, amikor egyébként dolgozol?
Álmodoztam erről, a meseolvasás, fürdetés rész eleddig ki-kimaradozott, nyilván megvannak a hétvégék – esetemben a vasárnap és a hétfő -, amikor lehet ezeket az élményeket pótolni, meg aztán ott a nyár is, amikor a színész kötelező eltávon van, szóval van/volt erre lopott idő, de most tulajdonképpen duplán kaptuk meg a nyári szünetet. A nagyobbik lányom másodikos, náluk konkrét oktatás van, de a kisebbik is kapja az óvodából a “programokat”, szóval nem unatkozunk, eltelik egy nap, hiába féltünk attól előzetesen, hogy majd szétesik a napi rutin, amit felállítottunk.

Létezik ilyen, hogy a Barabás-família napi rutinja? Ébresztő, fogmosás, suli, ebéd… 
Hogyne! Megvan, hogy mikor kelünk, mikor kezdődik a tanulás, mikor vannak kajaszünetek, pihenők, ezeket tartjuk, mert valamilyen rendszert muszáj belevinni. És persze nekünk, szülőknek is elindul a napunk, én nem tudnám elképzelni magam viseltes mackónadrágban munka közben, szóval itthon sem abban dolgozom. 

Aki úr, az a home office-ban is úr.
Fel kell adni bizonyos elveket, de azért az összeset nem. Minden rosszban van valami jó, és ebben most többek közt az, hogy együtt lehetünk, hogy bármikor megölelhet a gyereked. Élvezzük, nem zavarjuk egymás köreit, úgyhogy flottul működik a családi karantén, béke van. Egyelőre. 🙂

Te is forgattál #maradjotthon videót, amit cca. tízezren indítottak el. Ha Barabás Botondtól látják az emberek, hogy ne nagyon menjenek utcára, ne érintkezzenek az ismerősökkel, barátokkal, ahogy eddig, hiszen a kijárási korlátozást nem viccből találták ki, akkor jobban elfogadják? Arra akarok igazából kilyukadni, hogy egy színésznek, egy közszereplőnek a saját városában van szerinted feladata a koronavírus idején?
Ez nem is kérdés, akik hozzám hasonlóan a “kirakatban” vannak, azoknak, én azt gondolom, minden jó ügy mellé oda kell állniuk, és példát kell mutatniuk. Igenis komolyan kell venni, ez most nem arról szól, hogy hárman ülünk a kocsmában, ebből ketten komolyan beszélnek egy témáról, a harmadik meg egy “ó, dehogy” kíséretében legyint rá. Jó lenne, ha mindenkiben ugyanúgy lecsapódna, hogy ez egy valós, fajsúlyos probléma, tessék szépen otthon maradni. Oké, a napi futással, meg az alkalmankénti boltba járással én sem vagyok 0-24-ben a négy fal között, de a veszélyeztetett korosztálynak, krónikus betegeknek érdemes lenne nagyon szigorúan betartania ezeket a felhívásokat.

A szabadidőd most család-futás tengelyen mozog. Bármi más? Előfizettetek a Netflixre?
Netflixre is! 🙂 A lányok miatt már inkább a mese kategóriában vagyok erős, de azért próbálunk időt találni mindenre, most éppen egy HBO-s sorozatot darálunk, a Milliárdok nyomában címmel. Ezt kifejezetten ajánlom, szuper! És olvassatok könyveket, tegyétek rendbe a belső kérdéseiteket, most lelassult a világ, lehet rá időt találni! A magam részéről megpróbálom úgy megélni ezt az időszakot, mintha egyfajta feltöltés lenne. Ha sokan így tesznek, akkor a végén eléggé letisztult emberek találkozhatnak majd egymással.

Szóval lassítsunk a tempón. Az hozni fog bármilyen változást? A hozzáállásunkban, a felfogásunkban például?
Barabási Albert László (fizikus, hálozatkutató  – a szerk.) szavai nekem nagyon beragadtak, ő mondta, hogy legyen csend, legyen leállás, mert ezután már nem lesz ugyanaz a világ, ami volt – amit a régi eszközökkel rontottuk el, azt ne ugyanazokkal az eszközökkel próbáljuk meg helyrehozni! Ha valaki egy kicsit is spirituálisan gondolkozik, az ezt a helyzetet pozitívan tudja szemlélni, pont a fentiek miatt. Teszem azt, a fiatal generációk ebből csak jól jöhetnek ki, már azzal, hogy megléptük ezt a távoktatás kérdéskört, bődületeset haladtunk előre.

Testközelből látod. Működőképes?
Másodikosok vagyunk, nálunk működik, persze ezt egy-két hét távlatából még nehéz megítélni, lehet, hogy lesznek kevésbé gördülékeny szakaszok, technikai nehézségek, de sokkal lényegesebb, hogy hosszútávon mit nyerhetünk vele. Szerintem sokat.

Visszakanyarodva kicsit a szakmád felé, ha már emlegettünk itt sorozatokat: furcsa módon nem találnak meg film- vagy sorozatszerepek. Tudatosan tartod magad távol tőlük?
Abszolút, mondhatjuk, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kevés lenne rá a 24 óra, egy sorozatra azért jócskán rá kell érni… Volt olyan színházi évadom, amikor – kifejezetten a vidéki szcénát nézve – a férfi színészek között nekem volt a legtöbb előadásom. 

Mennyi is az annyi?
180-200 között alaphangon. Mára azért picit a munkatempón is húztam, két gyermek mellett mások a prioritások. Ennek fényében kell mérlegelni a kereskedelmi tévéknél zajló castingokat is, amikre önköltségen, szabadidejében menne az ember, ráadásul 80%-ban elutasítással találkozik. Persze próbálkozásaim voltak, egy sorozatszerepre anno behívtak engem is, végül Lengyel Tomi barátom kapta meg a karaktert. Jelenleg azonban ez nem hiányzik, nekem most pont elég annyi, hogy a Viasatnak vagyok a hangja, ennek révén érintkezem ezzel a világgal is.

A színpadra azért vágyódsz már?
Őszinte vagy polkorrekt válasz legyen?

Halljuk az őszintét!
Nem hiányzik, ettől függetlenül ez az életem. Azt tudni kell, hogy a mi társulatunk nagyon kihajtja magát, kevesen vagyunk, tulajdonképpen mindenki játszik minden darabban, és a legeslegnagyobb őrületben, tavasszal, amikor tövig nyomjuk a gázpedált, beleszaladtunk egy akkora STOP táblába, mint a ház. Ezzel nehéz mit kezdeni, de a hirtelen “megpihenés” jól jött, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.

Mindenféle politikai állásfoglalástól mentesen: Eszenyi Enikő lemondott, Rudolf Péter a Vígszínház új igazgatója. Vélemény?
Nem dolgoztam egyikőjükkel sem, nem ismerem őket személyesen, de az új kezdet szakmailag egyáltalán nem tesz rosszat egy társulatnak, a Vígszínház elég fontos szerepet tölt be, meg tudja határozni az aktuális országos irányt, nézzük, várjuk szeretettel, ami jön.

A családdal jártok egyébként színházba?
A feleségem, aki szintén a Szigligeti alkalmazottja, jegyezte meg egyszer, hogy nekünk még bérletünk sincs. 🙂 Viccet félretéve, a színész a legrosszabb néző, mert mindig dühös: ha jót darabot lát, akkor azért, mert nem játszik benne, ha rosszat, akkor meg az elpocsékolt idő miatt. Szóval ez a része inkább kimarad…

______________________________________________________________________________

Eddig megjelent karanténinterjúink:
Szolnokról a koronavírus genomjáig – Urbán Péterrel beszélgettünk

Megosztás:

További hírek:

170 milliós támogatás

A szolnoki vízilabda és labdarúgás működéssel összefüggő üzemeltetési feladataira a magyar állam 170 millió forint

All Rights Reserved © 2020