Meg akarsz dögleni?

Nincs akadálya. Látom, hogy ez a hülye vírus nem nagyon érdekel titeket, korombelieket. Azon jajongtok, hogy csúnyán szörtyögnek a fiatalabbak, mert állandóan kint vagytok az utcán, az üzletekben és mindenben, ami nyitva van. És persze se maszk, se kesztyű, mert hogy minek. Megettétek velem együtt a kenyeretek javát. Titeket nem érhet baj.

Nem? Tényleg? Csak mást? Csak mindenki mást, de titeket nem? Nincs nektek feleségetek, férjetek, nincsenek gyerekeitek, unokáitok, más rokonotok? Mert mintha nem lenne! Ők sem érdekelnek titeket?

Kocsmai cimborám mondta volt valamelyik ismerősének az utcán, aki csak úgy – hatvanon túl, naná – lötyögött az utcán, se maszk, se kesztyű: meg akarsz dögleni? Mire jól letámadta hasonszőrű cimborája, hogy aszongya mi közöd hozzá? Mit törődsz te velem? Foglalkozz a saját ügyeddel! Csak hát a kocsmacimborának igaza volt. Mert hát az rendben van (dehogy van!), ha valaki meg akar „dögleni”, na de hogy elszántan kinyírna, kinyiffantana, kicsinálna, kinyuvasztana bárkit? Az aztán tényleg nincs rendben, sőt.

Mert drága korombeliek, legalább a másikat kíméljétek meg, ha már kimentek „megdögleni” az utcára fölöslegesen. Legelébb a családot, aztán mindenki mást. Ehhez azonban magatokat kell megóvnotok.

Mert lehet, hogy ti nemtörődömségből meg akartok „dögleni”, de mi nem. A többiek nem. Mi élni akarunk, ahogy a társaitok, a gyerekeitek, az unokáitok. És most sok áll rajtatok. Azon, hogy törődtök velük, amikor magatokkal törődtök.

Megvan a régi vicc? Amikor a gyerek szakadó esőben akar az udvaron játszani? Kisfiam, hát esik – így az anya. Tudom, így a gyerek: sapka, sál. Hát most én mondom: ha mégis kimégy az utcára, drága hatvanas, hetvenes társam, mert muszáj, akkor kesztyű, szájmaszk. Bizonyítsd be, hogy nem akarsz „megdögleni”. Hogy törődsz magaddal. Hogy törődsz velünk. Legalább is. -h-

Megosztás:

További hírek:

All Rights Reserved © 2020