A suliba járás megszűnt, onnan eltűntek. A munkába járás megszűnt, onnan is eltűntek. A tömegközlekedés (majdnem) megszűnt, onnan végképp eltűntek. A bolt lett az új trollképző.
Bevásárlás. Helyi zöldséges, maszk, kesztyű, másfél méter távolság, kell az áru, hétvégén beszaladt a sonka meg a tojás, itt az ideje a vitaminnak is. Tudtad, hogy a húsvét legjobb pillanata, amikor a torma felkúszik az agyadba? Ugye? Na, ez már elmúlt, kiderült, hogy locsolkodás nélkül sem hervadnak el a csajok, kellenek az új kihívások, jöhet a gyömbérvadászat. Közben pittyegnek az okostelefonon az új győrfis mémek, inkább azok terjedjenek, mint a koronavírus, nem igaz?
Szóval helyi zöldséges. Kis hely, kis készlet, nagy sor. Szorosan. Némelyik hármasban beszélget, kupacban, a bejáratot elállva. Maszk nincs, kesztyű nincs, nem érdekli, ő sebezhetetlen, Csernobil sem nyírta ki, ez sem fogja, ki se lehet kerülni. A hangját meg pláne. Csak fél szemmel figyelek, nézem az lecsorgó esőcseppeket a kisbolt ablakán, az egyiknek el is kezdek drukkolni, ááá, rohadtul nem hiányoznak a sportkövetítések…
Ketten vannak az eladótérben. Én, mint a soron következő vásárló, toporgok a bejárattól egy méterre, aki egyszer bement, előbb-utóbb csak kijön, biztos nem mászok a nyakukra, hogy másfél négyzetméteren egymás arcába lihegjünk két paradicsomért. Valaki megáll mellettem:
– Hali! Ide vársz?
Viszonylag nehéz kitalálni, kicsit kihúzom magam, erőteljesen megnyomom…
– Igen!
– De be lehet menni?
– Éppen be, de szerintem nem kéne tömörülni egy ekkora helyen, úgysem végzünk hamarabb…
Lesz##a, bemegy. Előttem.
Kisvártatva megint odalép mellém valaki:
– Hé, nem lehet bemenni?
– De, csak gondoltam…
A mondat végét már nem hallja, lesz##ja, ő is bemegy…
Most erre mit lehet mondani? Ők azok, akik lerombolják majd az 5G-s tornyokat? Pont 50 éve szálltunk a Holdra, de azóta sem változott semmi…
#rendeljonline
