A fenti kép Torontóban készült szombaton. Ez a kemény, nem a kád széle. Tökéletes képaláírás lenne, hogy a hülyeségre nincs gyógyszer, de nem a hülyeségbe halnak bele ezrével az emberek világszerte… Legalábbis közvetlenül nem. Nyugi, mi jobban csináljuk.
Szerencsére nálunk a lazítás – eddig, látszólag – rendben működik. A hangsúly pedig a működésen van, mert nincsenek újra megugró fertőzésszámok, nincsenek olyan rendellenes gyülekezések sem, mint amit a kanadai példa kapcsán látunk. Ezeknek itthon nyilván egy jól beágyazott és fokozatosan enyhülő szabályrendszer az alapja, érdekes, hogy még Pesten sem hallani durva “kihágásokról”, Szolnokon meg pláne. Működünk, emberek!
Péntek délután a város azért érezhetően fellélegzett, a Tisza-parton is mocorogtak az emberek, itt-ott még a másfél méteres personal distancinget is észre lehetett venni, A TISZApART mozi teraszán, a leanderek árnyékában telt ház, ebből már látszik, hogy mennyire hiányzott ez az egészen fiataloktól kezdve a nyugdíjasokig (ja, végre egy hely, ahol nem csak 9-12 óra között lehetnek jelen legálisan – juteszembe, ezt a bolti időbeosztást törölje már valaki, plíz!).
A Szapáry is sűrűn “lakottnak” hatott a koraesti órákban. Ha megálltál a Guri sörbisztró előtt egy jó Keresztapára – hülyeség is lenne kihagyni annak, aki néhanapján kézművesre, minőségre, nem pedig a 200 forintos nagyüzemire vágyik -, láthattál végre mosolygós, hangoskodó tiniket, kutyát sétáltató párokat, baráti társaságokat, akik még gondolkoztak, hogy merre tovább, vagy hogy hogyan is volt ez az egész élet a kijárási tilalom előtt.
Nagy kár a Tiszavirág Fesztiválért, nagy kár a szolnoki sportcsapatok szezonjainak félbemaradásáért, az olimpiáért, a nyári, jobbnál jobb koncertekért, de fokozatosan úgyis visszakapjuk, ami nem volt/lesz… Egyszer egy okos asszony azt mondta, hogy “a madarak csiripelnek, amint elvonul a vihar, az emberek meg annak a kevés napsütésnek sem tudnak örülni, ami az életben nekik jut”. Tök igaza van, szóval hajrá, itt az ideje örülni! 🙂
