Trianoni szegregáció ma is

Sírsz Horthy-Magyarországért, irredenta, náci…nagyjából így azok, akiknek nem fáj Trianon azokról, akiknek fáj. Nekem fáj.

Európa (és Amerika) vette el az egykori Magyarország területének kétharmadát egy embertelen (majd egy újabb) háború büntetéseképpen, mert a magyar vezetés az utolsó töltényig kitartott a náci Németország mellett. Amelyiknek egyébként sok millió ember volt áldozata kinn a harctereken, a második világégéskor már koncentrációs táborokban is pusztították az embereket, mintha lényegtelen, kiszáradt gazcsomók volnának.

Trianon létrehozott valamit, ami addig nem volt: bábállamokat is. Adott nekik helyet a miénkből úgy, hogy a pusztulás szélére sodorta vele Magyarországot. Lettek hát új, mesterséges államok, velük már eleve fölerősített nemzetiségi gyűlölködéssel. A cseh nem szereti a szlovákot, a horvát a szerbet, a román a magyart és ez így öröklődött, tart a mai napig is.

De azért már létezik Csehország. Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Ukrajna és így tovább. Mindenütt máig fizetik a magyarok Trianon adósságát. A németek már nem. Kelet és Nyugat Németország – végre! – egyesülhetett. A magyarok, mi szóba sem kerültünk, szóba sem kerülhetünk. Lelkünk régi Magyarországa csak álom, az újraírt határokon kívül rekedt magyaroknak meg mindennapos kínlódás a megmaradásért. És van, aki itthon ezt helyesnek találja, megbélyegzi azt, akinek fáj Trianon, akinek fáj a jelzős szerkezet: határon túli magyar.

Lesznek, ahogy voltak is, akik nem gondolnak ma sem Trianonra, vagy éppen úgy, ahogy mindig is: a bűnös nemzet száz éve fizet, fizessen csak most is, ha akár lelki „dénárokkal” is. Nekik nem tragédia a diktátum okozta  száz éve tartó, kitörölhetetlen lelki, emberi, anyagi vesztesége. Magyarként büszkén állítják, hogy megkaptuk és kapjuk, ami jár nekünk: Trianon Európa (és Amerika) helyes döntése volt  minden,  a magyarokat sújtó szörnyűségével. Szinte észrevétlenül rekesztenék ki azokat, akiknek mindig véresre mart seb az embertelen diktátum.

Ne tűrjük, ne tűrjék, ne tűrjétek soha, hogy így bánjanak velünk, veletek, hogy vannak, akik szegregálni, kirekeszteni akarnak. Én azokra emlékezem, akik vérrel és verejtékkel megteremtették azt a régi Magyarországot; a népre, amelyik meghozta a mindennapos áldozatokat. Én azokra emlékezem, azokr gondolok, akik megfizették és fizetik mai is annak az embertelen békének az árát. Nekem ők Magyarország, akármekkora is éppen.

HZ

Megosztás:

További hírek:

All Rights Reserved © 2020