Nyugodj békében, kapitány

Kevesen, de vannak sportolók, akik már egészen fiatalon legendákká válnak, akiket több generáció tart hősként számon, akik a pályán kívül is példaképek lesznek. Benedek Tibor ezen kevesek egyike volt. Ma reggel egy ország szeme lábadt könnybe, hiszen meghalt, akit örökre halhatatlannak hittünk.

Egy magát nem kifejezetten tehetségesnek tartó srác olyan magasságokba jutott, amit elképzelni sem lehet izzadtság-, és most már könnycseppek nélkül: Benedek Tibor játékosként háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres világ- és Európa-bajnok, két vb-ezüstöt és egy bronzérmet, valamint két Eb-ezüstöt és három bronzérmet szerzett. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként 2013-ban világbajnoki aranyat, 2014-ben a budapesti Eb-n ezüstérmet, 2016-ban Eb-bronzot nyert. De mindez hol van az élményhez, az eufóriához képest, amit a lelkünknek okozott…

Hányszor lendült az a balkéz, hogy Magyarországot megállíthatatlanul a világ tetejére repítse, mi pedig hányszor üvöltöttünk egy-egy ilyen bombagól után, mintha a vízben lennénk velük, vele… Ott, a medencében, a második otthonában, ahol ő a hátára fekve, sokszor csendben ünnepelt, miközben például Sydneyben – ahol immáron 20 éve kezdődött a Kemény-fiúk menetelése – az oroszok elleni döntőben 4 góllal lett a nyerőember. Sebezhetetlen volt, egy kikezdhetetlen kőszikla, a fiatal hülyegyerekeknek, akik akkoriban voltunk, egy valódi szuperhős. Ahogy ő mondta: Ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.

Sosem feledem, ahogy Knézy Jenő (akit szintén ez a betegség szakított el tőlünk, majdnem napra pontosan 17 éve 🙁 ) hangja beteríti a nappalit, mikor a döntőben megszerzi a válogatott első találatát: Benedek, kapáslövés, góóól, aztán alig telik el idő, és újra gólt lő, ezúttal már nem a szélről, nem kapásból, ember nincs, aki azt a balos bombát eléri… Knézy szavai most, ma, amikor ezt a szomorú hírt próbáljuk felfogni, válnak igazán szívbe markolóvá: Tibor nagyon akar nyerni. Az elmúlt hónapokban is biztosan akart, nagyon, mindenkinél jobban, mi pedig rémülten állunk, hogy ha neki nem sikerült, akkor hogy sikerülne bármelyikünknek… Hitvány győzelmed ez, ostoba vagy, halál…

Én úgy fogok rá emlékezni, ahogy abban az 1997-es Danone Super Rudi reklámban még majdhogynem ismeretlen sportolóként láttam: mosolygós, jóképű, felszabadult srác, aki később a házasságával, a családi életével – amennyit a nyilvánosság elé engedett – is értéket teremtett. Egy sztárallűröktől mentes, szerény sportoló, egy stabil, egyenes jellem, aki már életében elérte, hogy a nemzet legnagyobb legendái közé emeljék a nevét.

Nyugodj békében, kapitány…

Megosztás:

További hírek:

Szúnyogpánik

Ki nem találnád, de a legforróbb sztori manapság Szolnokon a szúnyoggyérítés kérdésköre. Nincs jó válasz,

All Rights Reserved © 2020