Egy kisvárosi srác, aki szerelmes a kosárlabdába

Ha van légiós, aki elemi erejű csapást mért a szolnoki kosárlabda történelmére, akkor az a Tisza partjára 2010 nyarán megérkező Obie Trotter volt. A piros-fekete klub legsikeresebb érája egy alabamai kisvárosból érkező varázsló irányításával vette kezdetét. Szombati látogatása alkalmából interjúztunk vele.

Utoljára 2014-ben hallottunk felőled, akkor majdnem újra az Olajnál kötöttél ki, az okokat, hogy ez mégsem így történt, most ne firtassuk. Mesélj, mi történt veled azóta!
Minden a legnagyobb rendben, szerencsére elkerülnek a sérülések, ami egy profi sportoló életében azért elég meghatározó tud lenni. Európa több országában játszottam az elmúlt években, gyakorlatilag körbejárhattam az egész kontinenst.

Slágertéma, nem mehetünk el mellette szó nélkül: koronavírus. Hogyan élted meg az eddigi időszakot?
Szépen visszavetette a gazdaságot és sportot, ezen belül engem nyilván a kosárlabda piacának „kiszáradása” érint leginkább. Az egyetlen pozitív élmény, amit a vírus közvetetten adott, az az, hogy jóval több időt tölthettem a családommal.

Kicsit lépjünk vissza az időben, egészen pontosan…
… 10 évet. 😊 Bármikor, sportolóként életem legszebb időszakát köszönhetem Szolnoknak!

A szurkolóknak ez tényleg beleégett a memóriájába, ezek szerint nálad sincs másként. Hogy emlékszel vissza azokra a szezonokra?
Konkrétan minden meccsen olyan veszett hangulat uralkodott, hogy az ember érzése az volt, mintha áramot vezettek volna a parkettába. Ha jól rémlik, a saját csarnokunkban akkoriban nem is nagyon veszítettünk meccset, és ez a szurkolók érdeme ugyanúgy volt, ahogyan a miénk. De tényleg, annyi szeretetet, megbecsülést kaptunk a várostól, amit nehezen tudnék szavakba önteni. Minden pillanatát imádtam!

Good.Better.Trotter. Rémlik? 😊
Viccelsz? Azóta is az a kétrudas van a Facebook-profilom borítóképén! Profi kosarasként azért el tudnak halmozni szeretettel a szurkolók, nekem ebből kijutott már az egyetemi bajnokságban, meg az első profi éveim során is, de annak, amit Szolnokon kaptam, semmi nem érhet a közelébe…

Van olyan momentum, ami különösen kedves a szívednek kosárlabda szempontból?
Egyértelműen az Alba elleni döntő, amikor 0-2-es hátrányból álltunk fel, és zsinórban három meccset nyerve hoztuk „haza” a bajnoki címet. Az a székesfehérvári csapat elképesztően mély volt, tele extra játékosokkal, de mégis legyőztük őket.

Mivel már veteránnak számítasz, muszáj feltennem a kérdést: mi lesz veled, ha vége a profi karrierednek?
Az edzői pálya felé kacsintgatok, a képességfejlesztés nagyon érdekel, szeretnék minél többet visszaadni a kosárlabdának abból, amit megtanultam.

Az NBA szezon újraindulása itt van a nyakunkon. Szerinted menni fog ez gördülékenyen, nézők, család nélkül ebben az úgynevezett buborékban?
Az, hogy a legmagasabban jegyzett bajnokság visszatér, csak jót jelenthet, más kérdés, hogy ezek a körülmények mennyire fogják majd befolyásolni a játékosokat. Megértem, hogy ha valaki a család miatt nem játszik, de a nap végén ez is egy állás, ők is profik, ez a munkájuk, úgyhogy hajrá, előre egy izgalmas, kiszámíthatatlan szezonfináléért!

Ha már NBA, Alabama szülötteként az államodban nem volt profi csapat, akiknek közvetlenül szurkolhattál volna, de biztosan figyelted a legjobbakat, volt esetleg kedvenc klubod?
Az Orlando Magicért teljesen odavoltam, amikor a Penny-Shaq kettős dominálta a ligát, az nagyon megfogott…

De hiába nem volt ott Jordan, keresztbe tett nekik Olajuwon és a Rockets a döntőben…
Igen, ettől függetlenül tartom, hogy ha ez a duó együtt marad, akkor legalább egy bajnoki címet Floridába vittek volna. Ők számomra nagy motiváció voltak, hogy állandóan a kezemben legyen a Spalding.

… akartam is kérdezni, hogy kik inspiráltak leginkább az „utadon”.
Az édesanyám. Amit ő megtett azért, hogy normális szellemben neveljen fel, hogy megadjon nekem mindent, ami csak telt tőle. Kettő, de néha három állást is vállalt, hogy el tudja tartani a családot. A legkeményebb ember, akit ismerek.

Biztosan ismered a The Players’ Tribune weboldalt, ahol híres sportolók írhatják meg a saját történetüket a nagyközönségnek. Ha Obie Trotter egyszer megírhatná oda a sztoriját, mi lenne a címe?
Egy kisvárosi srác, aki szerelmes a kosárlabdába.

Ha nem haragszol, lopom, talán ezt a meg sem történt plágiumot elnézi majd nekem egyszer a The Players’ Tribune… 🙂
Jó volt a kérdés, úgyhogy nyugodtan!

Megosztás:

További hírek:

All Rights Reserved © 2020