Ellenzéki szög a zsákból

Nincs miről tovább hadoválni. Bukta van, jó nagy. A (már egyébként sem) Szolnoki többség nevét cipelő politikai álcsoportosulás belegabalyodott a saját csapdájába, ami nem ereszti. Kivonultak (de nem mindegyikük!) arról a testületi ülésről, ahol a Szigligeti színház támogatói szerződésének módosítását kellett volna befogadnia a képviselőknek.

Merthogy a színház, ahogy annyi minden és mindenki a pusztító járvány miatt, csak kevesebb előadásra volt képes, ergo kevesebb jegyet adott el, vagyis erősen csökkent a bevétele. Nem azért, mert lusták az ottaniak, nem azért, mert felelőtlenek és összevissza költekeznek. Nem.  Azért, mert az élet így hozta. Járvány jött, veszélyes, tehát kevesebb előadás, nagyobb biztonság. Így van ez rendjén. Viszont élni kell. Így aztán, hogy minden támogatás rendben legyen, hogy az államkasszából érkezett 432 millió forintot se veszélyeztesse semmi, módosítani kellett egy támogatói szerződést.

Erre kellett volna rábólintani. Hogy örömmel elfogadja a teljes testület. Hogy legyen fizetése a színháziaknak, hogy rendezhessenek előadásokat, jusson a bérleti díjra, a díszletre… szóval hogy legyen pénz, amire kell lennie. Ezt a szolnoki ellenzék nagyobbik része nem fogadta el. Ők, akik a városért tettek esküt. Kivéve…kivéve, amikor voksukat ócska kis politikai játszmákra fordítják, amikor jelentéktelen kis politikai sikert szeretnének elérni. Na akkor, de csakis akkor nem a város érdekét képesek nézni. Arra voksoltak (illetve nem voksoltak semmire, mert gyáván kivonultak a városháza ülésterméből a döntés előtt), hogy bukjon meg a színház. Hogy ne legyenek előadások. Hogy ne kapjon fizetést a díszletező sem. Senki sem.

Hát ez gyönyörű! Még Györfi Mihály kultúráért felelős polgármester-helyettes is kivonult a teremből. Hogy ne kelljen szavaznia a város színházának létéről, a működését segítő „adományról”, pénzbevételről. Vagyis nemet mondott a kevés híján félmilliárd forintra. Vajon mit nyert és nyertek vele? A testület józan és a városért valóban tenni akaró része megszavazta a költségvetési módosítást, a színház élhet tovább.

Tehát újra a kérdés: a kisebbségre fogyatkozott ellenzék egy része milyen hasznot remélt a tagadásból, a visszautasításból? Picit verték az asztalt, beszéltek ostobaságokat, aztán vereséget szenvedtek. Nem kicsit. A színház itt marad, évtizedek múlva is beszélni fognak az akkoriak az előadásokról, a színészekről, akkori direktorokról. A mai szolnoki ellenzékre senki sem fog emlékezni. Már  most sem érdemes.

Megosztás:

További hírek:

170 milliós támogatás

A szolnoki vízilabda és labdarúgás működéssel összefüggő üzemeltetési feladataira a magyar állam 170 millió forint

All Rights Reserved © 2020