Névváltoztatási kérelem

Éppen ideje volna beadnia az ebbéli kérelmet a szolnoki ellenzék zavaros együttműködésének. A keresztség idején a Szolnoki Többség nevet választották és szerény győzelmet arattak egy éve, a helyhatósági választásokon. Volt is pöffeszkedés a szocialisták, meg (h)arcostársuk, a jobbik táborában. Hogy történelmi győzelem. Hogy vége az orbáni diktatúrának. Hogy majd most akkor megmutatjuk, itten, Szolnokon.

Történt azonban, hogy szinte hónapok alatt odalett a szerény többség. Ketten is odahagyták már az első hónapokban a horror-koalíciót, amiben más sem folyt az első hetekben, mint hatalmi osztozkodás, legyen az alpolgármesteri hely, netán bizottsági elnöklés. Szóval a helyek, ahol többlet pénz van. Kifele ugyan azt hangoztatták a derék (volt) kommunisták és a szélsőjobba hajló jobbikosok, hogy minden rendben, de aztán a nagy, hatalmas, teljes hatalomra törekvő többséget elhagyta két korábbi tagja, így odalett a fölény. Sőt. Hogy miért lettek inkább semlegesek, mint pártosak? Mert nem bírta a gyomruk az álszentséget, a hamis fogadkozást, miszerint a Többség (és csakis ők) Szolnokot tartja mindenek fölött valónak. Jól látták a kicsinyes, sekélyes osztozkodást, a szavak és tettek közötti (erkölcstelen) ellentmondást.

Legutóbb például félmilliárd forintra mondtak volna nemet ezek a városért dobogó szívű honatyák! Ehhez kellett volna módosítani egy szerződést Szolnoknak, hogy a színházát ért hatalmas bevételkiesést valahogy pótolják, hogy az évente százezer embernek élményt adó intézmény ajtaját ne kelljen végleg becsukni. Nem akarták elfogadni a segítséget, mert nem tetszett nekik a direktor egyik nyilatkozata. Másképpen: véleménye. Mert neki nem lehet, csak a horror koalíció „bandájának”. Rosszul szólt szerintük Balázs Péter, bukjon meg hát pénzügyileg a Szigligeti, színészestül, kellékestül, díszletmunkásostul. Bukjon csak el a város és környéke színháza. A városé, amiért – állítólag – a megfogyatkozott többség a vérét is adná. Amikor a befogadásról kellett szavazni, kivonultak az ülésteremből. Nem szavaztak, pedig azt ígérték a választóknak, hogy őket képviselik majd a testületben. Nem tették. Nem szavazni az gyávaság, menekülés a felelősség alól és elől.

Maradt azonban közülük is képviselőnő, aki megnyomta a szavazógombot, tette a dolgát, amiért odaküldték a polgárok. Vagyis tovább omlik-bomlik a kisebbségbe került néhai többség. Ezt persze nem látták a folyosóról a kimenekültek. Talán éppen az új nevükön gondolkodtak, tanakodtak, hogy beadhassák névváltoztatási kérelmüket. Ha így haladnak tovább, talán a Szolnoki semmiség lesz a megfelelő. (hz)

Megosztás:

További hírek:

170 milliós támogatás

A szolnoki vízilabda és labdarúgás működéssel összefüggő üzemeltetési feladataira a magyar állam 170 millió forint

All Rights Reserved © 2020