A saját vállalkozásod nem mástól, tőled lesz olyan amilyen

Van az a fickó itt Szolnokon, aki felfuttatott olyan bizniszeket, amiket mások messziről elkerültek volna, akinek egyes élethelyzetekre több idézete van, mint Fábry Sándornak, aki a pozitív hozzáállásával mindenkit sarokba tud szorítani. Dénes Attila jelenleg egy vidéken még újhullámosnak számító taxitársaság életre hívója, a TaxiD tulajdonosa. Vele beszélgettünk a múltbéli nagy okulásairól, a jelen nehézségeiről, jó sztorikról, meg úgy egyáltalán, Dénes Attiláról. Nagyinterjú.


Valószínűleg van ember, akinek a Döme név Szolnokon nem mond semmit, de ők vannak kevesebben. Kinek a Gody Pizzéria, kinek a csarnokos LAN-partik jutnak eszébe rólad, de ezek már majd’ emberöltős sztorik, az elmúlt évtizedben mivel teltek a napjaid?
Nem hiszem, hogy a városban ennyire ismert lenne a nevem, viszont a két dolog, amit említettél, ennek ellenére remélem, hogy nem csak számomra mérföldkő és bizonyos szinten sikertörténet, hanem azért Szolnok imázsának is jót tett a maga idejében. Anno a GodyLAN hasonló megfontolásból, szimpla fanatizmusból született, mint most a TaxiD, a Gody Papa pedig egy nagy elhatározás volt, amit nem saját döntés miatt kellett ott hagynom, de a mai napig nagy szívfájdalmam. Pár éve ennek köszönhetően végérvényesen felhagytam a vendéglátással… Ha egyszer majd megírom a memoárom, akkor ez a sztori is benne lesz részletesen.

A két „zászlóshajón” kívül volt más is, emlékszem.
2008-ig sok vállalkozásom volt, Norbi update kiszállítás, számítástechnikai üzlet, stb. A válsággal együtt jött egy nagy törés, ezek az üzletek rántották egymást a szakadék felé, akkor voltam nagyon lent, de azt tudtam, hogy nem kell félnem okulni a negatív dolgokból. Michael Schumacher nagy mondása volt, hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned. Ez beakadt.

Jó vesztes voltál?
Mentálisan óriási tanítás volt ez az időszak az életemben, közeledve a 40-hez, hogy lassan, de biztosan felépíthessem magam újra. Teljesen másként tekintek már a világra, mint akkor. Édesapámat is ekkor, 2009-ben vesztettem el, az ő halála a semmiből jött 60 évesen, ami elképesztő módon megviselt, minden addiginál jobban próbára tette a lelkemet. De csalódtam komolyat nem egy barátban is, akikben, azt hittem, soha nem fogok… Szerencsére ott volt a család többi része, főleg a két lányom – akik remek csajok lettek, okosak, szépek, tiszta apjuk 😊 – a mérleg másik serpenyőjében, így bőven volt minek ellensúlyozni a rossz dolgokat.

Mikor vetődött fel benned először, hogy a taxizás lesz a fő profilod?
2016-ban elindítottam a személyszállítást Németország és Magyarország között, heti kétszer oda-vissza, 7-8 utassal, az brutálisan megválasztott, volt időm gondolkozni a tizeniksz órás utak alkalmával. Aztán végül kiszálltam a kormánykerék mögül, mert tudtam, hogy ennél több van bennem, de ha ennyit ülök a volánnál, akkor nem lesz rá esélyem, hogy változtassak. Akkoriban kezdtem ugyan lelkiekben megerősödni, de nagyon elhíztam, és féltettem az egészségem, nem szerettem volna, ha a „főnökasszonyok” (a lányaim, na meg Bernadett, a feleségem) nélkülem nőnek fel. Ráadásul a cégnek is úgy volt esélye fejlődni, ha aktívan teszek érte. Egy szó, mint száz, rendbe akartam magam hozni – abban az időben totál más részét éltem az életemnek, de itt meg elkezdett hiányozni a pörgés, éreztem, ha leülök, akkor ebbe beleöregszem.

Most jön az, hogy két sör mellett…
Pontosan így történt. 😀 Egy görbe estén, két sör mellett jött az ötlet, éppen egy taxiban ülve, hogy beszéljük át ezt az egész bizniszt, összegyűjtöttem, hogy mi minden kell ahhoz, hogy taxis legyen belőlem. Nem is soká kaptam a hívást az egyik nagy társaság vezetőjétől, hogy jöhetek, kéne válasz. Akkor még benne voltam nyakig a másik vállalkozás irányításában, az autóm német rendszámos volt, szóval hirtelenjében még nemet mondtam, ment helyettem más, legalább lett egy női taxis is a városban. Kis idő elteltével átalakítottam az autómat, hopp, ott állt az udvarunkon, na, akkor elindult a lavina, az egyik itteni társaságnál lettem pártolótag, persze valahol már tudva azt, hogy nem akarok itt beragadni.

Több mint sofőr?
Imádok vezetni, de egy jól működő világban a versenyszférában nem hiszem, hogy a végrehajtás lenne a fő profilom, mert az elejétől kezdve inkább az üzletfejlesztés részével akartam foglalkozni. Ettől függetlenül nem büdös a meló, önszorgalomból beültem diszpécserirodába, beszélgettem nagyobb cégek vezetőivel Budapesten, beszélgettem rengeteg emberrel, hogy tapasztalatot cseréljek, kezdő taxisként ez szerintem nem is mehetett volna másként. Einstein szavaival élve, tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell, persze mindenkinél jobban. Jelenleg magad uram, ha más nincsen alapon, szinte megállás nélkül kint vagyok az utcán. Ha bedobhatom, ugyanitt kollégát keresek! 😊 A részleteket megtaláljátok a TaxiD Facebook-oldalán, de a weben is.

A taxizás alapvetően egy, fogalmazzunk úgy, hogy underground műfaj, azt mondják, hogy elég zorall világ a tiétek. Kellett ez, jó ez, fenn fogsz maradni? Egyáltalán mik a távlati céljaid a TaxiDdal?
Ez az egész amolyan dömés döntés volt. Szűz vagyok, aki ismeri a csillagjegyeket, az tudja, mit jelent. A maximalizmusom hajtott itt is, ahogy eddig mindig. Elkezdtem a taxizást, de amit tapasztaltam, az minden volt, csak jó nem, ebbe most nem mennék bele, nem szeretném szítani a tüzet… Elkezdtem tovább gondolni a sztorit, de azért ez nem a spanyolviasz, a nagyvárosokban már így megy, helószia XXI. század. Gyűjtöttem az infókat, a látottakat, hallottakat, és arra jutottam, hogy menni kell tovább, egy meglévő céget fejleszteni tovább az ötleteimmel.

Szóval nem is akartál eleinte függetlenedni?
Nem, a TaxiD alapszolgáltatását be akartam csatornázni ide-oda, felajánlottam azt, amiről úgy gondoltam, egy helyi vállalkozásnak jelenthet előrelépést, mondván „jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget”. El sem jutottunk addig, hogy beszéljünk róla, nem kellett, nem így kellett, az egyet előre, kettőt hátra mentalitással meg hogyan fejlődsz? Sehogy. Cégszinten sem. Telt-múlt az idő, ahogy később világossá vált számomra, nem nagyon nyerhette el néhány kolléga tetszését a ténykedésem, bár azzal nem voltam tisztában, hogy mi nem tetszik, mert a szemembe senki nem mondott semmit. Nem értettem, mi alapján alkotnak véleményt, ugyanis nem igazán beszéltem a terveimről senkinek. Ismerve a helyi szószátyár közeget, arra jutottam, hogy a kedvenc mondásaim egyikét alkalmazom: „akit semmivel nem vádol a lelke, neveti a pletykát”. Ez volt az a pont, mikor kicsit talán dacból is, de nekiugrottam a TaxiDnak. Hogy megmutassam, lehet ezt máshogy is. Így is. Ettől függetlenül az időzítés a lehető legrosszabb volt, a koronavírus-járvány szépen abriktolja a taxitársaságokat, nagyjából 75-80%-os a bevételkiesés, ha szemléltetni kell…

Ez elég súlyos, itt akkor már megélhetést is komolyan veszélyeztető problémáról beszélünk.
A kívülállóknak mondanám, hogy egy Szolnok méretű városban egy taxitársaság alapvetően nem igazán lehet profitorientált, hiszen a taxisok túlnyomó része magánzó, inkább csak az iroda költségeinek kitermelése lehet valamiféle cél. No, meg számomra az, hogy megteremtsem a TaxiD know-how-ját, hogy legyen egy szilárd alap, amibe a jövőben érkező kollégák belecsöppenhessenek, és a legfontosabb szempont, hogy az utasoknak egy olyan szolgáltatást tudjunk nyújtani, ami szolnoki viszonylatban mindenképpen egyedülálló.

Ha már egyedülállóság: a TaxiD miben próbál meg a többiek fölé nőni? Megfér egyáltalán annyi különféle társaság Szolnokon, ami jelen van, el tud ez a város tartani – optimális esetben, nem a covid-időszakban – ennyi taxist?
Szerintem az nem jó kifejezés, hogy a többiek fölé akarok nőni. Egyszerűen csak azt a fajta modern felfogást szeretném Szolnokon is meghonosítani az iparágban, ami a szolgáltatást igénybe vevőknek komfortos. Manapság ez már mindennél fontosabb. Év elején csináltunk egy online felmérést, ahol az jött ki, hogy jó irányban gondolkodom, és ezt megerősítették azok az utasok is, akikkel beszélgettem. Igyekszem elhitetni az emberekkel, hogy a taxizás az nem egy luxusszolgáltatás, ugyanakkor egy jó szolgáltatás, szükség van rá. Ránk. Ezért is szeretnék olyan emberekkel dolgozni, akik értik a céljaimat, akik hasonlóan gondolkoznak, akik tudják azt az alapvetést, hogy a saját vállalkozásod az nem mástól, hanem tőled lesz olyan amilyen. A piac meg majd eldönti, hogy mit bír el a város. Meglátjuk, ha kikeveredünk a vírushelyzetből…

Marketingeld kicsit magatokat, mik a hívószavak, az úgynevezett termékelőnyök?
Lehet kártyával fizetni, lehet appon keresztül taxit rendelni, ahol nyomon lehet követni bennünket, nem ázol az esőben, hanem push üzenetet kapsz, mikor fékeztünk a ház előtt. A telefonos ügyfélszolgálaton van előrendelés is, de csomagszállítás, ételkiszállítás kapcsán is jönnek ötletek. Ilyesmik. A viteldíjat pedig garantáljuk, és ez talán a legfontosabb. A tarifáinkat le lehet követni, ki lehet kalkulálni. Itt nem nagyon hagyunk menekülőutat, nincs kamu.

Oké, engem meggyőztél, de a magánembert viszonylag könnyen meg lehet. A cégekkel mi a helyzet?
Hamarosan jön majd a kártyánk is, amivel rengetegen utazhatnak majd kedvezményesen nálunk, ha a város legnagyobb munkáltatóival sikerül megegyeznünk, hiszen egy egészen professzionális megoldást/rendszert kapnak kézhez. A fiókban várja az indulást a pontgyűjtő kártyánk is, lesz partnerportálunk, szóval próbálkozunk, brainstormingolunk. Van egy kis team, aki a kezem alá dolgozik, akik nagyon mennek, nagyon pörögnek, hogy ne csak szakmailag, de image-ben, mondanivalóban is tudjunk letenni valami olyat az asztalra, amitől kiborul a húsleves a fazékból. Nem tudok eleget köszönni nekik.

Milyen az eddigi felvevőpiac, ha százalékosan kéne megmondani, mennyi a magánszemély és mennyi a céges út?
Ez most még korai, nyilván koncentrálok a vállalatokra is, de amíg nincs elég kolléga a TaxiDnál, addig nincs miről beszélni. Első körben a lakosság irányába kell megfelelni, aztán jöhetnek a nagyobb megrendelések is, ha az állomány rendelkezésre áll.

A járványhelyzetben egy ilyen vállalkozást beindítani kockázatos, te mégis megtetted. Hogy áll most a “szénátok”, mennyire öli meg a bizniszt a vírus?
Ahogy Wayne Gretzky örökbecsűje szól, oda korcsolyázz, ahol a korong lesz, és ne oda, ahol volt. Ha nem lenne benne kockázat, nem is kezdtem volna bele, szeretek veszélyesen élni, ahogy a nagyok mondják.

Hallani, hogy a taxisok menekülőútja az ételkiszállítás, bevásárlás, házhozszállítás. Gondolkozol valami rendhagyó felajánláson, akción, amikről lehet beszélni?
Nézegetjük a lehetőségeket, próbálunk egyedi konstrukciókat kitalálni, de jelen helyzetben a vendéglátóhelyek is takarékon üzemelnek, jó, ha a sajátjaikat meg bírják tartani… Kicsit más ugyan, de a napokban a Szolnok Segít alapítvánnyal volt egy akciónk, ami nagyon sikeresnek bizonyult, sokan, sokféle felajánlást tettek a kezdeményezés kapcsán, így – hiába végesek a mi lehetőségeink is – rengeteg családnak, gyermeknek tudtunk örömet okozni az ünnepek előtt. Az ilyen dolgok számítanak.

Ha már család, a tiéd mennyire bírja ezt a folyamatos pörgést, ami éltet? Honnan ez a rengeteg energia?
Ezt a kérdést inkább nekik kellene feltenned. 🙂 Valószínűleg nem vagyok ott mindig, amikor kell, de igyekszem a lányok összes rezdülésére reagálni. Aki ismer, tudja, hogy a két gyermek az életem értelme. Legalábbis a jelen életszakaszban tutira, aztán majd úgyis elengedik a kezem, mert apa már most is sokszor ciki… De abban biztos vagyok, hogy érzik, ez a tempó egyedül nekik szól. Tudtukon kívül ugyan, de ők voltak, akik segítettek rajtam, amikor bajban voltam, voltunk, ha másért nem is, ezért az életem végéig adósuk vagyok. Köszönhetem őket a fentieknek, legyen az bármi, vagy bárki, meg persze Bernadettnek, aki világra hozta és gondjukat viselte. Hát innen az energia nagy része.

A többit meg hoztad otthonról nyilván.
Így van, az gyári „hiba”. Alapvetően lusta vagyok, de borzasztóan stenkel, ha van előttem egy cél… Apám volt ilyen, isten nyugosztalja. Ez egy ilyen Duracell-nyuszi család. Anyukám sem tud a mai napig megállni. Nagyon megviseli ez a karanténosdi, ettől eltekintve remek asszony, bár voltak az életben harcaink, de ez is kellett, hogy ilyenné váljak. És ha már család, a nővéremet is muszáj megemlíteni, aki hosszú ideje nem Szolnokon él, mégis – valószínűleg a tudta nélkül – nagyjából egy évtizede történt itt egy igen jelentőségteljes beszélgetésünk, na, az is nagyot fordított rajtam.

Mondj egy taxis-sztorit, amit megfilmesíthetne Tarantino!
El nem tudnád képzelni, de már mindent láttam. Volt olyan utas, aki azt kérdezte, hogy mit keresek a saját kocsimban, volt, akit éppen az ufók hoztak vissza… A számomra legkedvesebb az inkább egy tanmese.

Halljuk!
Nagy dilemmázások után bevállaltam egy taxis El Caminót, amit szerintem nagyon kevesen vállaltak volna be. Jön egy hölgy a vasútállomáson, hogy haza szeretne jutni. A legtöbb taxis történet így kezdődik, még unalmas is lehetne, de ott válik érdekessé, hogy a hölgynél nincs egy árva forint sem. Mondom oké, normális, jól szituált, legyen karácsony, hová megyünk? Romániába…

Mi van???
Világot látni indult, de csak odafelé útra volt pénze, felvonatozott Budapestig. Visszafelé pedig itt szállították le Szolnokon. Érted, azért 1500 kilométert megtenni így vakon, az nem frankó, valami bizonyságot mégis szerettem volna, mielőtt lemegyek a térképről. Mondta, hogy hívjam fel a szüleit. Megtettem. A vonal végén a mama zokogva kért, hogy vigyem haza a lányát, úgyhogy itt a szív már döntött, de vasárnap este volt, az éjszakába meg mégsem indultam volna neki, így kivettem neki egy motelszobát, vacsorát, megegyeztünk, hogy hétfőn uccu neki, ezt mondtam a mamának is a telefonban, aki annyira ragaszkodott hozzám, mondván, jó ember vagyok, hallja, hogy már akkor sem mondtam volna nemet, ha még egy országgal arrébb kéri a fuvart. Ő Csomakőrösre kérte, egy igazi székely faluba, Kőrösi Csoma Sándor szülőhelyére. Megérkezünk, viteldíj forintra, terített asztal, minden, ami szem-szájnak ingere, plusz még két szatyornyi háztáji a kocsiba. Ez egy őrületesen nagy tanítás volt, egy hatalmas lelki lépcsőfok, olyan, amitől több leszel. Én az lettem, ez nyilvánvaló, de Tarantino ezzel a forgatókönyvvel biztosan kivágna…

Kinek a hívása esne legjobban, ki az, akit leginkább vinnél utasként?
Húha, de nehéz ez. Rengeteg utasom van, aki gondolom, azért hív, mert szeret velem utazni, ami természetesen fordítva is igaz. Ha hiszed, ha nem, azért maradtam csendben, mert pont most hívott egy olyan ember, aki a választ jelenti a kérdésre… Sajnos most nem ő utazik, csak munkát adott, de ezt nevezhetjük jelnek. Hogy ki ő, akinek a hívására várok, az maradjon az én titkom… „Nem tőlünk függetlenül történnek a dolgok, hanem éppen tőlünk függően.”

Megosztás:

További hírek:

A szolnoki egyesült baloldal egykori jobbikos nőgyűlölő csapatának egyik tagjáról már hírt adtunk korábban. Az

All Rights Reserved © 2020