Jézus születése örök jelkép

“Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1:14 RÚF)

Az Ige, amely a világot alkotta, testté lett.

Isten szava, amellyel az Univerzumot alkotta, emberi testbe költözött. Ezt a csodát kapta az emberiség. Mindenség Fejedelme egyszerűen, szürkén jött el, rangrejtve. Nem tolakodott, nem kérkedett erejével, nem tolta magát előtérbe. Mégis világraszóló esemény volt ez: a természet maga, elhívott és megérintett emberek és a teljes angyali kar ünnepelte megjelenésekor az Univerzum Megalkotójának földi megjelenését, a csodát, amikor a Teremtő újra belelehelte önmagát az anyagi természetbe, amelyet megalkotott. 

Az emberi világ által mindig kirekesztett Jézust most ott láthatjuk síró csecsemőként, teljesen emberi alakban. Bár nemcsak kortársai, hanem az utókor sem képes befogadni azt, miképp lehetséges, hogy az Univerzum Teremtője lekicsinyíti magát egy kirekesztett, elnyomásban élő nép kétkezi munkása örökbe fogadott – s egy, a külvilág szemében csak „megesett” édesanya fel-felsíró gyermekévé… De ez örök jelkép is nekünk, mert valóban nem mondhatjuk, hogy olyan Istenünk van, aki nem képes belelátni a mi szenvedéseinkbe, a mi problémáinkba. Isten úgy döntött: közel jön hozzánk. Azért, mert szeret minket, elbukott, s azóta is csak bukdácsoló gyermekeit.

Az inkarnáció, az Isten megtestesülésének napjára emlékezik a kereszténység, s ezt az ünnepet az ókor a téli napforduló időpontjára tette, de ez nem ellentétes az ünnep lényegének tartalmával. Ahogy Isten a történelemben személyes, testi formában megjelenik, azáltal a fény, a világosság is növekedni kezd – még akkor is, ha a bukott angyal eszét vesztve azóta is kapálózik ellene.

A megszületett Jézus megszületett reményt is jelent. Reményt neked, nekem, mindenkinek, aki elfogadja Őt. Aki felismeri saját alárendeltségét Istenhez képest, s képes elfogadni a felé nyújtott kart is. A durva bölcsőben fekvő Jézus képe számtalan üzenettel bír, amit mindannyiunk lelke így vagy úgy, ha töredékesen is, de képes befogadni.

Kívánok ehhez a befogadáshoz kellő lelki elmélyülést ezekben a napokban minden polgártársamnak. Érezzük meg, hogy van, lehet lelki közösségünk a Mindenható Istennel. Értsük meg: nem kell keserűségben élnünk, növekedhetünk és kiteljesedhetünk azzal a szeretettel, amely nem emberi, hanem Istentől származik. Ez is egy üzenet, amelyet magyar népünknek (és nekünk, szolnokiaknak) jó lenne már végre megszívlelnie. Máshogyan tudnánk ránézni mindenre. Ez azonban ajándék, kegyelem: mindenki előtt ott van, mégis úgy tűnhet, kevesen látják, értik ezt meg. Imádkozom azért, hogy e nehéz helyzetben se hajoljon ócsárlásra senki szíve, hanem örüljön, ne a keserűség rabja legyen, hanem Isten szabaddá tett gyermeke. Mert mindannyian azok vagyunk, de mégis kevesen gondolunk ebbe bele. Milyen jó lenne, ha ezt egyre többen és többen értenénk meg! 

Áldott, békés, boldog ünnepet kívánok e gondolatokkal az Iszolnok.hu minden olvasójának!

(Pt)

Megosztás:

További hírek:

A szolnoki egyesült baloldal egykori jobbikos nőgyűlölő csapatának egyik tagjáról már hírt adtunk korábban. Az

All Rights Reserved © 2020