Gondolatok a szociális törvény módosítása kapcsán

Az egyén és közösség viszonya, gazdasági, társadalmi helyzete minden korban más és más formát öltött. Ami azonban minden időben elmondható: az egyénnek mindig erőfeszítéseket kellett tennie a saját jóléte, boldogulása érdekében. Ehhez járult hozzá a szűkebb közösség, illetve már a kezdetektől fontos szereplő volt az egyház.

Dr. habil Tóth Tibor, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi magántanára

A modern államok jellemzője a kiterjedt jóléti rendszerek jelenléte, a szociális jogok, mint második generációs jogok a 20. század első harmadában jelentek meg. Ezek a jogosultságok egyrészt a jogi szabályozási környezet megteremtését, másrészt az intézményrendszer kiépítését eredményezték. Nem jelenthettek (és ma sem eredményezhetnek) azonban automatizmust, olyan beavatkozást, amely az egyén döntési szabadságát csorbítja. Másrészt hangsúlyozottan megjelent az egyén és a család felelőssége is, gondoljunk csupán a tankötelezettség bevezetésére, amely a családoktól is felelősségvállalást igényelt. A II. világháború után a magyar demokratikus rendszer összeomlott, diktatúrában pedig nem lehetett cél a magáért tenni képes egyén jelenléte. Azt hangsúlyozták, hogy nincs szükség önálló szociálpolitikára, az új gazdasági mechanizmus megszüntet minden szociális problémát.

Negyven évig háttérbe szorult a civil kurázsi, az egyéni és közösségi törekvések nem támogatásra érdemesek, hanem tiltólistások lettek. Ezek az intézkedések olyan mély nyomokat hagytak, apátiát alakítottak ki a magyar társadalomban, melynek hatásai évtizedekkel később is meghatározzák az egyes folyamatokat. Ezeket a beidegződéseket csak úgy lehet kigyomlálni a társadalom szövetéből, ha új alapokra helyezzük az egész szociális rendszert és magát a szociálpolitikát is.

Ebből az apátiából (és a hátrahagyott gazdasági-társadalmi összeomlásból) kell most egy olyan 21. századi szociálpolitikát (gondoskodáspolitikát!) alkotnunk, amelyben az egyén alanya és nem tárgya a folyamatoknak, mindenki a maga szintjén teszi a dolgát. Ennek a törekvésnek egyik alapja, hogy a kormányzat a segélyalapú helyett a munkaalapú társadalom kiépítését tűzte ki célul, és egy olyan családtámogatási rendszert alapozott meg, amelyben a támogatás alapja a cselekvés: gyermeknevelés, munka, gondoskodás. Ebben a rendszerben megvan a maga szerepe az egyénnek, a közösségnek (önkormányzat, civil szféra, egyház) és az államnak is.

A szociális törvény módosítása tehát nem kötelezettségi, hanem egyfajta cselekvési sorrendet határoz meg, mely minden korban így volt természetes, ma is ez a sorrend érvényesül bármely felmerülő szociális probléma kezelése során, miközben megmarad az állam felelőssége és szerepe. A szociális szférára jutó állami kiadások pedig vitathatatlanul, jelentős mértékben bővültek az elmúlt évek során.

Dr. habil Tóth Tibor

az NKE egyetemi magántanára

Megosztás:

További hírek:

Akik nemet mondtak Szolnokra

Miből juthat pénz a pedagógusok béremelésére? Miből lehet finanszírozni az ukrajnai háború miatt brutálisan megemelkedő

All Rights Reserved © 2020